8. Fejezet

-Kérlek Harry ne csinálj semmit. -Néztem a nagy zöld szemét.
-Úgy sincs jókedvem. -Vont vállát. Most őszintén... Mikor van neki?
-Tom a barátod volt?
-Igen. -Válaszolt egyszerűen. Úgy éreztem elment a kedve ettől az egésztől.
-Sajnálom. -Mondtam halkan.
-Ettől még nem lesz jobb. -Mondta csöppet bunkón, majd a kanapéra fordított és felállt. Tudtam hogy belülről most tombol.
-Bocsi.
-Most menj haza. Én felmegyek. Majd találkozunk.-Motyogta, majd elindult felfelé.
-Harry ne! ...Ne hagyj egyedül...kérlek. -Nyögtem ki nagy nehezen. Szívesen mentem volna haza, de féltem hogy hülyeséget csinál. Rám nézett, leült mellém és ajkait indulattól vezérelve nyomtam az enyémeknek. Hagytam, hisz ez egész kellemes érzés volt.  Csókunkat a telefonom szakította félbe. Fintorogva nézett a képernyőjére, melyen ez állt:

Bejövő hívás:

Anyu

Rá néztem, majd felvettem. Anyu már keresett. Aggódik értem, és követeli hogy menjek haza. Szuper.

-Tényleg haza kell mennem. Sajnálom hogy pont most hagylak itt. -Mondtam bűnbánón, amit egy halvány mosollyal jutalmazott.

-Köszi hogy eddig itt voltál. Haza viszlek. És remélem hamarosan megint itt leszel...Mellettem. - Mosolygott. Rá bólintottam, de ebben a legkevésbé sem voltam biztos. Nem volt biztonságos a közelében lenni, sem megnyugtató. De valahogy azért mégis féltettem őt. Féltem hogy butaságot csinál, pedig ez nagyon kitellett tőle.
-És..a kezed...Rendben lesz?
-Persze. Ne aggódj miatta.-Legyintett, de nekem ez nem volt ilyen egyszerű. Ujjaimat végig vezettem lila-kék-zöld foltjain, és monoklis szemén, mire felszisszent. Nagyon rossz volt látni hogy ezt tették vele. Akármilyen szemét srác is, ezt nem érdemli meg.
-Mondd hogy szeretsz...-Morogta a fülembe, amitől átfutott rajtam a hideg.
-De...
-Csak mondd! -Hallottam hangján hogy türelmetlen. Én pedig nem szerettem, tehát mért mondtam volna. De sajnáltam. Meghalt az egyik barátja, és elverték. Egy NORMÁLIS ember már rég ott hagyta volna a francba, de kicsit hozzá kötődtem. Csak szüksége van valakire aki mellette van...
-Én....Szeretlek. -Suttogtam, de kicsit elfintorodtam.
-Remélem egyszer őszintén mondod majd. -Nézett el mellettem, amitől rossz érzés kapott el.
-Egyszer majd talán. -Mondtam, mire tekintetét felém kapta, és ajkaira egy halvány mosoly látszott húzódni. Magamban elfintorodtam, de közelebb hajoltam egy csókért, amit meg is kaptam. Harry kicsit meglepődött de próbálta nem kimutatni. Beszálltunk az autójába, majd haza vitt. Oda felé semmi érdekesről nem esett szó.

***

A szobámban feküdtem az ágyamon, Linkin Parkot üvöltetve. Gondolkodtam. Két fiú között tengek. Mindkettejük nagyon veszélyes. Egyiket sem szeretem szívből. De nem bírom őket lerázni. Félek tőlük kicsit. Sőt..Inkább nagyon. De mégis..Ott van az az érzés. Hogy, félek, hogy bajuk esik.  Azért nem akarom hogy bajuk legyen... Az nem lenne jó.

Balra néztem, az ajtó felé, ami épp kinyílt. Először csak egy fekete farmert láttam, majd a farmer gazdája is megmutatkozott.
-Zayn, te mit keresel itt ilyen későn? -Kérdeztem, miközben felültem az ágyon.
-Anyukád elment. Kopogok már egy ideje, de nem nyitottál ajtót, ezért bátorkodtam bejönni.
-Zenét hallgattam.
-Igen, azt hallom. -Mosolygott és ledobta magát mellém. -Hol voltál tegnap? Kerestelek.
-Harrynél voltam. -Vontam vállat.
-Mi? Bántott téged? Hozzád ért? -Kérdezte fintorogva, és szemével a testem vizsgálta.
-Nem Zayn. Jól vagyok!  -Néztem a nagy barna szemeibe. Csalódott volt.
-Megmondtam hogy kerüld el azt a barmot, nem?
-Semmivel sem másabb mint te.
-Mi van? -Kérdezte meglepetten.
-Semmi. Bocsi..Én nem azért mondtam, de el tudom dönteni mit akarok.
-Igen, ebben biztos vagyok. -Forgatta a szemét. Védelmezőn átölelt, én pedig szorosan a karjai közé bújtam. Mint régen. Csend volt és nyugalom.
-Menjünk le sétálni. -Mosolygott felém, mire rá bólintottam. Lementünk sétálni, és épp egy elhagyatottabb részen sétáltunk, mikor egy fekete kocsi parkolt mellénk. Zayn nagy szemekkel nézte. Két nagy férfi szállt ki belőle. Csak annyit láttam, hogy az egyik csúnyán behúz Zaynnek. A következő pillanatban tompa fájdalmat éreztem, és minden elsötétült...

Nagyon Nagyon Nagyon Fontos!

Sziasztok! Jövőhónaptól megváltozik valami a bloggerben, és eltűnik a követés lehetősége. Van viszont egy másik dolog, a BlogLovin, amivel tudjátok követni a blogot. Oldalt megtaláljátok a linket. Nagyon kérek minden olvasót, hogy kövesse ott a blogot. Köszönöm, és sietek az új résszel.
xx

7.Fejezet

Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy a torkom ki van száradva. Kinyitottam a szemeimet, és láttam Harry arcán közvetlenül az enyém előtt. Aludt. Talán most volt a legártalmatlanabb. A kanapéról felkelve a konyhába mentem, és töltöttem magamnak egy pohár vizet.Tenyeremmel megtámaszkodtam a mosogató szélén, és bele kortyoltam a vízbe. Az üres poharat bele tettem a mosogatóba, és még könyököltem egy darabig. Hirtelen két erős kar fonódott a derekam köré, és göndör fürtök omlottak a nyakamba.
-Mit csinálsz kint ilyen későn? -Dörmögte Harry fáradtságtól rekedtes hangján.
-Csak szomjas voltam. -Mondtam és néztem az üres poharat. Ajkai rátaláltak a vállamra, kezeit a csípőmön pihentette. Papírrepülős nyakláncának hideg érintését éreztem a pólóm alatt. Becsúszott a nyakamnál a pólómba. Vállamra nyomott csókjait élvezve kicsit hátradöntöttem a fejem, neki a mellkasának. Kezeit a hasamnál a pólóm alá csúsztatta, és így álltunk egy darabig. Álmos voltam, ezért valahogy nem dolgozott bennem a félelem. Persze az agyam húzott tőle messzire, de semmi kedvem nem volt cselekedni.  Végül felé fordultam, és szorosan megöleltem. Bár nem tudom miért tettem, de jólesett. Szorításában meleg volt, és talán kicsit biztonságban is éreztem magam. Teljes méretével felém tornyosult, ettől kicsit ijesztő hatást keltett. Felnéztem rá, majd vissza mentem az előszobába, és leültem a kanapéra. Egy magabiztos mosoly jelent meg az arcán, majd követett. Ő lefeküdt, én pedig csak ültem és néztem. Becsukta a szemeit. Figyeltem minden mozzanatát. Ajkai kicsit elváltak egymástól. Ettől teljesen lázba jöttem. Azok a tökéletes, telt ajkak annyira, de annyira vonzóak. Bár félek Harrytől, és nem akarok vele lenni, sőt legszívesebben elfelejteném, mégis veszettül kívánom azokat az ajkakat. Lassan fölé másztam, és az arcommal közel hajoltam az övéhez. Láttam ahogy elmosolyodik, de nem érdekelt. Ajkaimat az övének nyomtam némi bizonytalansággal. Lágyan vissza csókolt, és most semmi durvaság nem volt mozdulataiban.  Fáradtan, mégis szinte ragyogva nézett rám.
-Álmos vagy? -Kérdeztem.
-Talán nem aludni szeretnél? -Vigyorodott el féloldalasan.
-De igen. Szeretnék. -Mondtam határozottan. Kezével megfogta a derekam, majd lehúzott maga mellé. A kanapé elég nagy volt ahhoz, hogy elférjünk rajta ketten, de kicsi ahhoz, hogy ne simuljunk egymáshoz. Átölelte a derekamat, én pedig a homlokomat a mellkasának döntöttem, és ismét elaludtam. Reggel mikor felkeltem, Harry még aludt. Felkeltem és a konyhába mentem. Gondoltam Harry is örülne, ha kicsit kedves lennék vele. Elkezdtem minden félét keresni a hűtőben, és neki álltam össze dobni egy kis reggelit. Ismét rámhozta a szívbajt. Hátulról simult nekem, amitől kisebb szívrohamot kaptam.

-Basszus Harry. -Sóhajtottam kicsit ijedten.
-Mit csinálsz? -Kérdezte és az állát a vállamra tette.
-Reggelit. -Mosolyodtam el.
-Ennek amúgy kifejezetten örülök -Kuncogott.-De fura vagy.
-Mert? -Néztem hátra a vállam fölött.
-Tudod, az  egyik percben rettegsz, el akarsz menekülni, elküldesz a halál faszára..másik percben pedig a konyhámban állsz és kaját csinálsz. -Mosolygott és nyomott egy puszit az ajkaimra.
-Szívem szerint most sem lennék itt, de nincs más választásom.
-És ezt minden percben a fejemhez kell vágnod.-Állkapcsa megfeszült a vállamon, szorítása erősebb lett.
-Harry, hogyha mondok valamit , te rögtön agresszív leszel. Nem olyan kellemes a társaságod.
-Majd egyszer az lesz. Hidd el.  -Mormolta, és alsó felét még jobban nekem préselte. Szorításában csináltam meg végül a reggelit, és leültünk enni. Kicsit talán tényleg kellemes volt vele lenni.
-Nagyon szar lett? -Kérdeztem mosolyogva.
-Egyáltalán nem. -Mondta. Nem nézett rám, csak evett tovább.-Sokat főzöl?
-Ahamm. Anyám keveset van otthon.
-Nem akarsz vele beszélni telefonon? Otthon kellene már lenned.
-Lemerültem.-Fintorogtam.
-Tessék.Hívd fel. -Nyomta a kezembe a mobilját.
-Köszönöm. -Néztem rá, majd tárcsáztam anyám számát. Beszéltem vele, és szerencsére egyáltalán nem aggódott. 
-Harry...-Kezdtem halkan, mire tekintetét rám emelte.- Most már sok időt voltam veled. Haza mehetek? -Kérdeztem. 
-Komolyan ennyire rossz velem lenni? -Ráncolta össze a homlokát, és hitetlenül rázta a fejét. Nem válaszoltam, hanem a tányérban lévő ételt piszkáltam a villámmal. Kissé nagy hévvel állt fel az asztaltól, mire én kissé összerezzentem. Hatalmas méretével felém tornyosult, és sötét szemekkel nézett rám. 
-Állj fel. -Mondta mély hangján. Az ujjaimat piszkáltam, és felálltam, ahogy kérte. 
-Félsz tőlem? -Kérdezte. Erre a kérdésre üvöltözni tudtam volna vele, de ezzel csak rontottam volna a helyzeten.
-igen. -Bólintottam.
-Tudod te egyáltalán mit csinálok egy lánnyal, ha nálam van?
-Nagyjából. -Mondtam halkan. Össze szedsz valami részeg, nagymellű ribancot valami bulizóhelyen, majd felhúzod magadhoz, megdugod és kipaterolod a házból. Ezt nézem ki belőled. 
-Kijelentésemre szemei elsötétültek. Felém lépett egy lépést, majd a hajamat arrébb söpörte a nyakamból, így láthatóvá téve a csúnya foltot, melyet még ő okozott.
-Már úgyis kezsett elmúlni. -Mormolta, majd a nyakamhoz hajolt és erősen szívni kezdte.
-Harry. Ez fáj.... Eressz el! -Ficánkoltam szorításában, de ő csak szívta, szívta és szívta a nyakam. Végül fogai közé vett egy kis részt, és erősen meghúzta. Ellöktem magamtól, de szokásomhoz híven ismét a földre estem. Kezem a nyakamra tapasztottam, és éreztem rajta Harry nyálának nedvességét. Elmosolyodott, és lassan leguggolt elém. 
-Mért csinálod ezt mindig? -Kérdeztem szinte suttogva.
-Először is, mert okot adsz rá. Másodszor, mert így tartja kedvem. Harmadszor, ha már úgysem élvezed a velem töltött időt, legalább én hagy élvezzem ki. -Vigyorgott.
-Ne csodálkozz hogy nem élvezem, ha ilyeneket csinálsz.
-Az élet nem kívánságműsor Alex. Azt csinálsz amit én mondok, és akkor csinálod amikor mondom, világos? 
-Én ezt nem akarom!-Csúsztam arrébb a földön.
-Haha...Szarok rá.-Nevetett.
-Szállj le rólam! -Hangom remegett, így halkan beszéltem.
-Mert ha nem? -Mosolygott és megfogta a csuklóm.
-Elfogok tűnni! Nem fogsz megtalálni.-Mondtam kétségbe esésemben.
-Nem ajánlom, mert ha megtalállak, csak durvább lesz minden. És ne mondj ilyeneket Alex. Nem akarok bántani egy olyan lányt mint te vagy. Kár lenne érted.
-H..Ha...hozzám...érsz... Szólok...szólok a ...rendőrségnek! -Dadogtam.
-Holtan? -Nézett rám hitetlenül. Az ajkaim elváltak egymástól. Ez az ember tényleg pszichopata. Felkapott, majd ledöntött a kanapéra, és erőszakosan lehúzta rólam a nadrágot. Próbáltam eltolni magamtól, de ő ehhez túl erős volt. Anyagon keresztül kezdett simogatni. Halkan nyöszörögtem, és lassan felváltották ujjait az ajkai. Apró puszikkal hintette be az érzékeny területet. Végül bugyim félre húzta, és ajkai már majdnem érintettek, mikor kopogtak. Zihálva vettem a levegőt. Arcom vörös volt a rajta ékeskedő pírtól, lélegzetem nehéz volt. Harryre néztem. Mérgesnek tűnt. Felkelt, majd a kukucskálóhoz ment, és kinézett.
-Francba..Zsaruk. -Fintorgott, ekkor újra kopogtak. Oda sietett hozzám, majd benyomott az egyik szekrénybe, mire értetlenül néztem rá.
-Bármi lesz, kussolj! -Mondta komolyan, és hüvelykujját végig húzta az ajkamon. Becsukta a szekrény ajtaját, majd rám zárta. Próbáltam keresni egy rést, amin át láthatom mi van, de nem találtam. Hallottam ahogy nyílik az ajtó. Harry elkérte az igazolványukat, majd betessékelte őket. 
-Mr.Stíles, hol volt maga az elmúlt 24 órában? -Kérdezte egyikőjük.
-Itthon voltam. -Válaszolt egyszerűen.
-Na és van alibije? -Kérdezte egy újabb hang.
-Nincs.Egyedül voltam. 
-Nincs, mi te mocskos állat? -Förmedt rá valaki, ezután csak azt hallottam, ahogy valaki puffan a földön. Vajon mi a fene történt?
-Mi a fasz van? Nem csináltam semmit, oké? -Morogta Harry. 
-Az unokaöcsémet megölték te fasz! És te basztad el az életét! Ajánlom hogy mondj valamit, te kis köcsög, mert szétverem a pofádat! -Üvöltött vele egy férfi. Az egyik rendőr? A szívem a torkomban dobogott. Nehezen kaptam levegőt. És megint eg ütés. Szinte hallottam ahogy reccsen Harry egyik csontja, és felkiállt. Ekkor nem bírtam tovább. Bele rúgtam a szekrény ajtóba, de az nem mozdult meg. 
-Mi volt ez? -Kérdezte valaki.
-Semmi! Válaszolt Harry fájdalmasan.
-Semmi? Ez a semmi te szerencsétlen!-És csattant még egy ütés. 
-Harry! -Kiabáltam el magam, és ütni kezdtem a szekrényt. 
Hirtelen az ajtó kinyítódott, és egy sovány, mégis szálkás alak nézett rám.
-Mit keres bezárva a szekrénybe? újonnan  lányokat is rabolsz, te tapló? -A férfi aki Harry előtt állt,-aki a földön feküdt-belerugott egy nagyot.
-Ne! Ne bántsa! Én....Én... vagyok a .... barátnője! Nem tett semmit! Velem volt egész nap! Nála aludtam, és mint látja még mindig itt vagyok! -Térdeltem le a földön fetrengő Harry mellé.  Tudom hogy erős, de rendőrök ellen semmit sem tehetett. 
-Tom....meghalt? -Nézett fel kicsit kómásan. 
-Képzeld csak...Véletlenül tegnap megölték! Mit tettél? mibe keverted bele már megint? 
-Ahhoz neked kurvára nincs közöd!-Mondta Harry, mire kapott még egyet.
-Ne! Elég! Hagyják békén! Nem tett semmit. 
-Akkor mondd el, mibe keverted bele!
-Semmibe! Nem beszéltem vele már vagy egy hónapja. Valami...drog dolog féleségbe keveredett.  -Motyogta Harry. 
A rendőr biccentett a társának, majd csak úgy szó nélkül elmentek. Harryvel pár percig csak néztük egymást. Sötét zöld szemei szinte gyilkolni tudtak volna, teste mégis fáradt volt. 
-Hogy érzed magad? -Szólaltam meg végül.
-Miért próbáltál segíteni? -Tért el a tárgytól. Miért is igazából? Nem tudom.
-Reflexből jött. -Mondtam halkan. Kezét az arcomhoz emelte.....volna, de hirtelen oda kapott, és felszisszent. 
-Fáj? -Kérdeztem.
-Igen. Biztos megzúzódott. Nem vészes. -Motyogta. Nem nézett ki jól. Orrától egy vörös vércsík folyt végig az álla vonalán, karja pedig biztos hogy eltört. Szeme alatt csúnya lila folt ékeskedett. Jól helyben hagyták.
-Gyere. Bemegyünk a kórházba. -Mondtam halkan.
-Fogd be. Nem megyek kórházba.
-De, Harry! És kurvára nem érdekel a véleményed! Harry, szarul nézel ki. Tudom hogy csökönyös vagy, de eltört a kezed, és ha valaha normálisan akarod még használni, akkor hallgatsz rám. Most hívok egy taxit, és betolod a segged a kórházba, világos? -Néztem rá komolyan. 
-Valaki aggódik. -Nevetett.
-Fogd be. Be mész és kész. -Mondtam, és hívtam egy taxit. A taxi negyed órán belül megérkezett, addigra nagyjából felkapartam Harryt a padlórol. Beszálltunk, és beültünk a kórházba. Elég sokat vártunk a röntgenre. Addig Harry mellett ültem, de nem szóltam hozzá. Végül a nővér közölte hogy ő jön, és megröntgenezték. Bementünk a vizsgálóba, ahol az orvos végig nézett Harryn.
-Eltört. Be fogják gipszelni. 4 hétig minimum rajta kell lennie, de lehet hogy tovább. Még meglátjuk. Csúnyán néz ki. Netán verekedett?-Kérdezte a doki.
-Ugyan doktorúr...Semmi sem történt. Csak pár horzsolás.
-Rendben. Maga tudja. Menjenek át a másik terembe, ott majd begipszelik.
-Oké. -Mondta Hazz, majd átment, ahol be is gipszelték a kezét. Végig sétáltam mellette, amit mint láttam elég jó néven vett. Ismét hívtunk egy taxit, majd vissza mentünk hozzá. 
-Mondtam hogy el kell menned. -Néztem rá.
-Hogy hogy nem léptél le? -Kérdezte.
-Tudni akartam, hogy rendbe tesznek.
-Mért fontos az neked?
-Nem tudom. -Vontam vállat. Elmosolyodott, leült a kanapéra és az ölébe húzott.
-Köszönöm.
-Mit?
-Hogy nem szóltál a rendőröknek, sőt még segítettél is. -Mondta.
-Ilyen vagyok.-Mondtam. Nyakamból kisöpörte a hajam, és apró puszikkal hintette be a nyakam. Újjaimat göndör fürtjeibe vezettem, ő pedig szorosan az ölébe húzott.  Vele szemben ültem, és a nagy zöld szemeket bámultam. 
-Kérlek ne csináld. Ne harapj meg, ne szívd ki. Most fáj. -Néztem rá. Végig nyalta a lilás-zöldes területet, és adott rá egy pici puszit. Nadrágját kigombolta, majd megemelt, és letolta félcombig. Fekete Calvin Klein-es boxerét néztem végig szememmel, amin szélesen elmosolyodott. Megpuszilta az ajkaimat, majd lágyan megcsókolt. Rólam is leszedte a nadrágot, és teljesen magára húzott. Próbáltam hátrébb csúszni, de erősen tartott. Talán mégis érdekel mi van vele. Talán....

6.Fejezet

-Mindent a magam idejében kislány.
-Akkor egyedül töltöd a kis ebédedet drága. -Mondtam cinikusan és arrébb löktem magamtól.
-Akkor nem ebédelni megyünk. De ne feledd; te akartad! -Kuncogott. Elfintorodtam, és karba tettem a kezem.
-És ha nem megyek veled? -Erre a mondatra a szobám ajtaja felé fordult és bezárta az ajtót. Elkerekedett szemekkel figyeltem amit csinál, és egy kicsit nagyobb levegőt vettem. Próbáltam nem kimutatni hogy irtózom az ötlettől.
-Mint mondtam, eljössz velem.
-Különben? -Vontam fel a szemöldököm.
-Alex, figyelj. Mondtam már, hogy senki nem szeretné hogy bajod essen. -Suttogta a fülembe egy mosollyal az arcán.
-U..ugyan...Mi bajom lenne?
-Nem biztos hogy ennyire finom lennék veled. -Mondta. Finom? Velem? Mikor? Csak mert a szememben ő egy durva, megállíthatatlan, irányíthatatlan és kegyetlen szemét. Kicsit belém fagyott a szó erre a kijelentésére. Ennél is tud még durvább lenni? Vajon...mit művelhetne velem? Megütne? Vagy.. meg is ölne?
-Most mi az cica? Már nincs is akkora önbizalmad? -Simított ki egy tincset a homlokomból.
-Te őrült vagy. -Formáltam halkan a szavakat a számmal.
-Csak megszerzem ami az enyém. -Beszélgetésünket anyu hangja törte meg. Léptei kopogtak a padlón. Harry gyorsan kizárta az ajtót, és elő szedte elbűvölő úriemberhez illő mosolyát.
-Minden rendben? -Kérdeztem anyu egy nagy mosoly kíséretében.
-Persze. Indulunk is. -Mondta Harry, majd a derekamnál fogva kikísért a szobából, egészen le a bejárati ajtóhoz.
-Mikor várhatlak haza titeket? -Kérdezte anyu.
-Mi számít elfogadhatónak? -Kérdezett vissza Harry mosolyogva.
-9-10 óra. Az még elfogadható. - Mosolygott rá vissza anyám, majd Harold kivezetett az autójába, kinyitotta az ajtót és segített beszállni. Valahogy mindig eléri hogy vele legyek. Csak tudnám mit nem ért abból, hogy szakadjon le rólam. Gyűlöltem minden egyes mozdulatát. Sőt, inkább rettegtem tőle. Az út egy részét csendben ültem végig. Ne. Ismét erre az elhagyott kis lakópark felé tartunk. Ijedten néztem végig a kis utcát, majd Haroldra pillantottam.
-Te mondtad hogy nem akarsz ebédelni menni. -Kuncogott.
-Tényleg nem. De jobban örülnék ha egy emberekkel teli helyre mennénk. -Mondtam. Bele harapott az ajkába majd leparkolt a háza előtt és felém fordult.
-Mitől lenne jobb, szerinted?
-Kevésbé félnék hogy ismét rád tör valami idegbeteg roham. -Morogtam. Gúnyosan elnevette magát, majd kiszállt a kocsiból. Meglepődtem hogy csak ennyi. De örültem, hogy nem támadott le ismét. Kiszálltam a kocsiból, és vonakodva bár, de követtem őt a lakása ajtajához. Jobban féltem annál, minthogy ismét szökésnek eredjek. Betessékelt a lakásba, majd leültetett a kanapéra. Az idegtől megfeszülve ültem a fekete bőr kanapén, és figyeltem ahogy a konyhába lépdel. Fejem a kanapé hátának döntöttem, és próbáltam nyugodtnak tűnni. Kezében két nagy bögrével tért vissza. Leült mellém, és a kezembe nyomta az egyik bögrét. Forró volt. Kicsit égette a kezem, de nem volt vészes. 
-Ez mi? -kérdeztem.
-Yorkshire tea. -Mondta majd bele kortyolt.
-Köszönöm. -Köszöntem meg, majd én is megkóstoltam. Tényleg finom volt. Harry rám nézett és tekintete kis meglepettséget tükrözött. Apró önbizalom hiányából egy fejcsóválás és egy mosoly kíséretében tért vissza.
-Azt gondoltam majd elhúzod a szád és a kezembe nyomod a bögrét, vagy rám borítod. -Nézett rám.
-Rosszul gondoltad. -Mondtam, majd ismét a teámba ittam. Miután mind a ketten megittuk a teát, az ölébe húzta a lábaimat.
Talán még nem is lettem volna ennyire ellenkező típus, ha lassabb, finomabb és kedvesebb. Ugyanis Harry tényleg nagyon jól néz ki. Vagyis...Mindene annyira tökéletes. Gyönyörű göndör fürtjei kuszán omlanak a homlokára. Hatalmas zöld szemei áthatóan néznek egyenesen az ember lelkébe, telt ajkai szinte késztetnek az azonnali találkozásra. Izmos, kidolgozott felsőtestére lágyan simul rá pólója egyszerű anyaga. Vékony, mégis masszív lábain tökéletesen áll a szűk fekete farmer. Rejtély, hogy lehet egy ennyire dögös, és tökéletes srác, ennyire agresszív és kemény. -Miközben varázslatos apróságairól áradoztam a gondolataimban, követtem az említett testrészeket a szememmel, és anélkül hogy észre vettem volna, az ajkamba haraptam.
-Mi az? -Kuncogott egy önelégült mosollyal az arcán.
-Semmi. -Önkéntelenül is elmosolyodtam. Jézus, mi a fene van velem?
-Valld be, hogy szerinted jól nézek ki. Oda vagy értem. Nem igaz? Dehogynem. -Nevetett.
-Fenéket. Legyen oda érted a halál. -mondtam egyszerűen.
-Halál? Hm...oké. -Mosolyodott el. Ne. Mi a fenére készül? -Felállt, és engem a kanapén hagyva az emeletre battyogott. Feszülten ültem egy helyben. A zavaró csend kisebb félelem érzetet váltott ki belőlem. Eltelt vagy negyed óra, de Harry sehol sem volt. Nem jött vissza. Vajon mi a francot csinál? Túl kíváncsi vagyok, ezáltal naiv is. Felálltam a kanapéról, és az emelet felé vettem az irányt. Felsétáltam a fehér, puha szőnyeggel fedett lépcsőn, és próbáltam emlékezni melyik is volt az a szoba, amelyikben ő aludt. Aztán beugrott. A legutolsó. Az ajtó elé sétáltam, és benyitottam. A szobában sötét volt. A sötétítő függönyök be voltak húzva, és egy lámpa sem égett. Ezzel a szoba korom sötétségbe borult. Beljebb léptem és az ágyhoz sétáltam. Megakadt a szemem egy fényképen, melyen ő van, és még két lány. Mindketten gyönyörűek voltak. Az egyik kicsit idősebb volt, ebből arra következtettem, hogy az anyukája. A másik meg talán a testvére lehetett. Néztem a képet, és elbambultam rajta. Hirtelen becsapódott a szoba ajtaja, így egy kis fénycsóva sem volt a szobában. Egy árnyat láttam magam mellett elsuhanni, ettől hátra léptem. 
-Harry?! -Forgolódtam össze vissza. Semmit sem láttam. Hirtelen egy kéz ragadta meg a csípőm. A nyakamon éreztem Harry göndör fürtjeit. A fülembe kuncogott, és valami hideg vas szerű izével felhúzta a hasamon a pólót. 
-Mit csinálsz? -Kérdeztem.
-Játszunk egy kicsit. -Kacagott.
-Figyelj, inkább csak...mondd el mi a fenét akarsz, és ne szórakozz.
-Téged akarlak. De akkor is játszani fogunk. 
-Hogy érted, hogy játszani?
-Te menekülsz, és én pedig megyek utánad...ezzel. -Emelt arcom elé egy fegyvert. Teljesen leblokkoltam. Ez megőrült. Komoly gondok vannak az elméjével.
-És...és ha nem szaladok el? -Kérdeztem remegő hangon.
-Meglátjuk. -Mondta, majd a torkomhoz emelte a fegyvert. A félelem kisebb nyöszörgéseket váltott ki belőlem, majd kirántottam a szoba ajtaját és rohanni kezdtem. Nem ismertem a házat, így nem tudtam hova bújhatok. Leszaladtam a lépcsőn, és a konyhába mentem. Megfordultam, és láttam hogy Harry beér. A konyha asztal mögé rohantam, aminek ő így a másik felén ragadt. Egymástól szinte egyenlő távolságra köröztünk az asztal körül. Az ő arcán állandóan egy kaján vigyor volt látható, míg én gyorsan, és nehezen vettem a levegőt. Végül az asztal körül sétálgatva teljesen helyet cseréltünk. Rá néztem, egyenesen a szemébe. Ajkaira csalfa mosoly húzódott.
-Adok egy nagyon kicsi egérutat. -Kuncogott. Azonnal kaptam az alkalmon, és mivel én voltam közelebb a lépcsőhöz, rohanni kezdtem fel. Még nem jött utánam. Talán hagyja hogy elbújjak. Tovább akar szórakozni. Az egyik ajtóhoz futottam, ám az zárva volt.-Francba.-Gondoltam. Átmentem egy másikhoz, amin sikeresen be is nyitottam Egy üresen álló szoba volt. Pontosabban volt benne egy ágy. Afféle vendég szobának szánhatták. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, és megláttam egy gardrób szekrényt. Sietve elhúztam az ajtaját, beültem le a földre, a sötétbe, és magamra csuktam. Kezdtem halkabban venni a levegőt, ám ekkor meghallottam nehéz lépteit a folyosóról. Azt is hallottam, hogy elmegy az ajtó előtt. Tovább ment. Hál'Istennek. Talán itt kihúzom egy ideig, mondjuk addig amíg megunja. Habár erre elég minimális az esély. Léptei már teljesen elhalkultak. Semmit sem hallottam már. De biztos voltam benne, előbb-utóbb úgyis itt is megnéz. Igazam lett. Nem telt bele sok időbe, a szoba ajtaja kinyílt. Próbáltam minél halkabban venni levegőt, de nem igazán sikerült. A gardrób ajtajának aprócska lyukjain keresztül láttam hatalmas körvonalát. Kezét az égnek emelte, és a plafonba lőtt egyet. Be kellett fognom a saját számat, hogy ne sikítsam el magam. Ő csak halkan nevetett, majd közelebb lépett a szekrényhez és kitárta az ajtaját. Csak ültem ott elveszve. fogalmam sem volt mit kellene tennem. A térdeimet felhúztam a mellkasomhoz, és ráhajtottam a fejem. Vártam, hogy tegye amit akar. Nagyon féltem,de semmi sem tehettem ellene. Mellém guggolt, és a felemelte az állam. Letette a fegyvert a földre úgy, hogy én is lássam. Nedves csókot nyomott ajkaimra, majd csak úgy szó nélkül felemelt, és a másik szobába cipelt. Az egész testem remegett a tőle való félelemtől, és ő ezt pontosan tudta. 
-Azt akarom hogy ma itt aludj. -Jelentette ki.
-Azt mondtad anyunak 10-re haza viszel. -Mondtam kicsit remegő hangon.
-Okos lány vagy Alex. Megoldod. -Nézett a szemembe sötét, zöld szemeivel. 
-Nem tudom megoldani.
-Én ebben nem vagyok olyan biztos. Ma itt alszol, és megoldod valahogy. -Emelte meg kicsit a hangját. Nagy levegőt vettem, és bólintottam. 
-Felhívom anyut.-Motyogtam és elő szedtem a mobilom. Tárcsáztam anyu számát aki fel is vette.
-Szia. Mondd.
-Szia anyu.
-Harryvel vagy még?
-Nem. Már rég nem. Közbe jött neki valami. 
-Akkor hol vagy?
-Christynél. Szerintem ma nála alszom. Rendben?
-Persze. Jó fej csajszi. Akkor majd holnap jössz. 
-Rendben. Szia.-Ezután letettem.
-Most örülsz? -Fintorogtam.
-Aha. Mondtam én, hogy menni fog. -Nevetett.
-Ja. Nagyszerű.
-Naa...Ne csináld már. Ne legyél ennyire hangulat romboló. Gyere csinálok valamit enni. -Mosolygott, felállt és az ajtóhoz sétált. Arra várt hogy kövessem. Mit tehettem volna? Tettem amit mond,és utána mentem. Lesétáltunk a lépcsőn, és gyorsan össze dobott egy kis Milánóit. 
Elém tett egy tányérral, majd ő leült az asztal másik feléhez és maga elé húzta saját tányérját.
-Köszönöm. -Mondtam. Csak elmosolyodott, és enni kezdett. Én is követtem a példáját, és elkezdtem enni. Közben mindenféle hülyeségen járt a fejem. Hogy mi lenne, ha kedves lenne. Talán még tetszene is. 
-Milyen? -Kérdezte kis idő után.
-Isteni. 
-Most legyél őszinte. Nem csinálok semmit. -Tekintete igaz volt.
-Tényleg Isteni. Nem tudtam hogy ennyire jól főzöl. Meglepődtem. -Tényleg nagyon jó volt. Én magam sem tudtam volna ennél jobban megcsinálni. 
-Örülök hogy elnyerte a tetszésedet. -Mosolygott.
-Igen. Néhány dologgal ellentétben. -Jegyeztem meg. 
-Neked most jobb, ha úgy vesszük, hogy ezt meg sem hallottam. -Tekintete komoly volt. Sóhajtottam egyet, majd bólintottam. Miután befejeztük, elvette a tányért és a mosogatóba tette. Nem hittem el amit látok. Mosogat. Egy ilyen elvetemült, agresszív és önző figura hogy lehet, hogy főz, mosogat, meg ki tudja mit csinál. Feltűnt, hogy mint múltkor is, most is nagy rend uralkodik.
-Te csináltál itt rendet? -Kérdeztem.
-Mivel én vagyok itt egyedül.-Kacagott.-Ennyire meglepő?
-Igen. Eléggé az. Meg az is hogy főzöl és mosogatsz.
-Egyedül vagyok Alex. Ki csinálná meg ezeket helyettem?
-Azt gondoltam éttermekbe, pizzériákba jársz esetleg. Van takarítónőd. És így minden meglenne oldva. -Mondtam. Miután befejezte a mosogatást, megtörölte a kezét, mellém húzta a széket és leült.
-Nem. Minek költenék fölösleges dolgokra?
-Nem tudom. Ezt nézem ki belőled.
-Nem is ismersz. -Vonta fel a szemöldökét.
-De. Jobban is mint szeretnélek. -Sóhajtottam.
-Alex...ne. -Szólt rám. 
-Jól van. De mi a francért hívsz mindig Alexnek? A nevem Alexis. És a becenevem Lexi.
-Nekem az Alex tetszik. Jobban mint a Lexi. ÉS örömet okoz hogy csak én hívlak így. Nagyon zavar?
-Nem. Végül is nem vészes. Majd hozzá szokom.
-Ez a majd azt jelenti, hogy szerinted is fogunk még találkozni. -Mosolyodott el.
-Téged ismerve ez elkerülhetetlen.
-Pontosan. Gyere, nézzünk valami filmet. -Javasolta, és áttelepedett az előszobában lévő kanapéra. Mentem utána, és én leültem a kanapé másik felére. Beindította a filmet.
-Mit nézünk? -Kérdeztem.
-Horrort. Az egyetlen valóban szórakoztató műfajt.
-Nagyszerű. -Mondtam. Utáltam a horror filmeket. Mindig a hideg rázott tőlük, és sosem bírtam végig nézni egyet sem. Elkezdődött tehát a film, és az elejében semmi ijesztő nem volt. Kezdtem feloldódni, de ekkor nagy ,,örömömre" beindult a film és jöttek az ijesztő részek. Össze rezzentem. Harryre néztem, aki vígan szórakozott a holtan össze eső, véres szétszabdalt embereken.
-Hogy bírsz ezen ilyen jót mosolyogni? -Fintorogtam.
-Ez csak egy film Alex. -Nevetett és közelebb húzott magához, majd átkarolt. Nekem egyenesen hányingerem lett. Undorító volt. A fejem Harry mellkasára hajtottam, és úgy néztük együtt a filmet. Így egész megnyugtató volt. -már ha elfelejtjük a tényt, hogy Harry is egy elmebeteg. -Keze végig az oldalamon pihent, vagy éppen járt. Kezdtem elálmosodni. Elég nagy kanapéja volt. Rá néztem az arcára, és éreztem ahogy elnehezedik a szemhéjam. Lecsuktam a szemem és elaludtam. Félálomban voltam még, így éreztem hogy Harry elfektet a kanapén, mellém fekszik, és ránk terít valamit. Hozzá bújtam és teljesen elaludtam.

5. Fejezet

-Rendben.Amúgy beszélhetnénk?-Kérdezte anyu.

-Persze.-Mosolyogtam, majd távolabb mentünk Zayn-től.

-Szóval..Lefeküdtél már vele?

-Mi? Dehogy is!-Vágtam értetlen fejet.

-Láttam azt a majdnem csókot.-Mosolygott.

-És annál több nem is volt köztünk.Zayn és köztem minden megváltozott.-Sóhajtottam.
-Jó vagy rossz értelemben?
-Mindegy.-Erőltettem magamra egy mosolyt.Anyu csak megveregette a vállamat, majd vissza ment az előszobába.
-Baj van ?-Szedte elő Zayn a jófiús mosolyát, és úgy mosolygott anyámra.
-Dehogy is Zayn.-Mosolygott rá anyám vissza.Én is vissza mentem hozzájuk, majd levágódtam a kanapéra Zayn mellé. 
-Meddig tervezed hogy maradsz?-Pillantottam Zayn-re.
-Igazán itt aludhatnál.-Szólt közbe anyu.
-Hát, rendben.-Vágta rá Zayn mosolyogva. Istenem de hiányzik ez a Zayn.De mosmár tudom, ez tényleg csak egy álca volt.Rá jöttem, hogy csak eleinte ismertem Zayn-t. Egyre kevesebbet tudtam róla. És most, hogy minden kiderült, az igazság lyukat ütött a mellkasomban, és a seb nem képes beforrni.Bármit is tesz Zayn, a csalódás érzet mindig ott marad.
-Én felmegyek mert álmos vagyok.-Indultam el felfelé.
-Csatlakozom.-Követett Zayn a lépcső irányába.Felmentünk és egyenként lezuhanyoztunk, majd lefeküdtünk aludni.
-Jó éjt Zayn.-Motyogtam fáradtan.
-Neked is Lexi. Dörmögte a fülembe férfias hangján, majd elaludtunk.

Reggel mikor kinyitottam a szememet, láttam hogy Zayn még alszik. Ásítottam, és nyújtózkodtam egyet, majd felültem. Néztem ahogy alszik. Így igazán magával ragadó látványt nyújtott. Hiszen külsőleg maga volt a tökéletesség. Tökéletes test, jól belőtt fekete haj, arányos orr, telt ajkak, és hosszú pillák. És akkor még ott vannak a gyönyörű barna szemei. Miért kell neki pont ilyennek lennie? Sajnáltam hogy elvesztettem a régi Zayn-t. Gondolataimból vissza térve, felé hajoltam és nyomtam egy lágy puszit az arcára. A szemeit lassan kinyitotta és ajkaira egy mosoly húzódott.
-Jó reggelt. -motyogtam miközben elhajoltam tőle.
-Neked is. -Ült fel ő is.
-Mész ma valahova dolgozni?
-Igen. El kell mennem. -Nézett rám hatalmas barna szemeivel. 
-Mit kell csinálnod ma? -Kérdeztem kicsit szomorúan.
-Megbízói levelet kaptam. Csak fenyítés. Ha nem ellenkezik, nem kell hozzá érnem.-Mondta.
-Ne bántsd kérlek, ha nem muszáj. -Kérleltem. Aprót bólintott, majd fel kelt mellőlem, és a fürdőszobába sietett. Hallottam ahogy kinyitja a csapot, és lezuhanyzik. Mikor kijött láttam, hogy a törölköző a csípőjére van tekerve. Tökéletes V vonalának látványa a szemem elé tárult. Elő kotort a szekrényemből magának egy alsógatyát, majd rám nézett. Kezét a türcsijére csúsztatta, és ledobta azt. Elkerekedtek a szemeim, és azzal a lendülettel megfordultam. Ő erre csak halkan nevetett. Gyorsan felkapott néhány ruhát, majd nyomott egy puszit az arcomra és elment. Én is lementem anyuhoz és a tekintetét fürkésztem.
-Hova ment Zayn?-Kérdezte.
-Dolgozni kell mennie. -Néztem rá. Csak bólintott, és leült. Eltelhetett 1-2 óra, és én már halálra untam magam. Kopogtak. Anyut küldtem az ajtóhoz, így ő oda ballagott. 
-Kicsim. Egy fiatalember keres téged. Bizonyos Harry. -Mondta. Basszus. Ez már megint mi a francot akar tőlem? Anyám persze betessékelte. Harold arcán egy kaján mosoly terült szét, és engem nézett.
-Mit szeretnél? -Kérdeztem tök közömbösen. Nem akartam hogy anyám lássa hogy feszült vagyok.
-Alexis, eljönnél velem ebédelni? -Kérdezte komolyan. Ugh.. mit mondjak? Anyám csak nézett minket, és mivel látta hogy nem fogok megszólalni, válaszolt helyettem.
-Szívesen elmegy, csak zavarban van. -Mosolygott.
-Rendben. Öltözz át. Itt megvárlak. -Tette az ártatlant a göndör. Fenébe. Felmentem és magamra kaptam egy elegánsabb ruhát. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy megint Harryvel legyek. Ki nyitottam az ajtót, és ott állt velem szemben.Nekem esett, és kegyetlenül kezdte szívni a nyakam. 
-Mit akarsz tőlem? -Kérdeztem idegesen.
-Mindent a maga idejében kislány...

4.Fejezet

Leparkolt a házunk előtt, majd kiszállt a kocsiból, és engem is kisegített. Elindultam az ajtó felé és ő is követett engem.Bementünk a házba, majd fel a szobámba.
-Várj meg kint.Átöltözöm.-Támaszkodtam az ajtónak.
-Nem fogok kimenni.-Jelentette ki.
-De, menj ki!-Löktem meg az ajtó irányába.
-Mit teszel ha nem megyek? Csak nem szólsz Zayn-nek?Jobban szeretnéd, ha most ő lenne itt?-Kuncogott Harry.
-Fogd be.-Mondtam, majd kivettem egy pólót a szekrényemből. Be mentem a fürdőszobába, és magamra zártam az ajtót.Gyorsan átvettem a pólót és lemostam a lábamat is. Vissza mentem a szobámba, de Harry sehol sem volt.Le sétáltam a lépcsőn, és láttam hogy ott ül a kanapén.Idegesen oda sétáltam hozzá.
-Menned kellene.-Néztem rá.
-Nem is csináltam semmit.
-Nem vagy kellemes társaság.
-Ezen változtathatunk.-Húzott le maga mellé.Hátra döntött a kanapén, és felém feküdt.
-Engedj el!-Morogtam kedvetlenül.
-Mikor érted már meg, hogy az enyém vagy?
-Soha.Érted? Soha!Nem vagyok a tiéd, és nem is leszek.-Toltam hátrébb.
-Ó, dehogy is nem!-Kuncogott halkan.
-Hagyjál már!Nem akarok a közeledben lenni.-Ficánkoltam alatta jobbra-balra.
Lásd be hogy akarsz.Élvezed amit veled csinálok.-Mosolygott magabiztosan.
-Ez nem igaz.-Bújtam ki alóla.Felállt mellém és a derekamnál fogva magához húzott. Elnézett a vállam mellett egy pontra, majd ajkait lágyan az enyéimnek nyomta.Most először élveztem amit csinált.Nyelveinek szabad utat adtam,és ő ezt ki is használta. A csók közben ágyékát az enyémnek préselte, és megmarkolta a fenekemet.Valahogy most olyan direkt gyengéd volt. Mikor elszakadtunk egymás ajkától, kuncogva bámulta a pontot a vállam felett. Lassan hátra néztem, és Zayn-t pillantottam meg az ajtóban. A gyönyörű barna szemei csalódottságot tükröztek.
-Megmondtam hogy ne menj a közelébe!-Nézett el mellettem Zayn.
-Nem én mentem oda hozzá.Csak parkoltam az edző terem előtt, indulásra készen, és ő jött oda az autómhoz.Didergett, és nem hagytam hogy így rohangáljon az utcán.-Monda tök komolyan Harry.-Nem értem hogy engedhetted el így.-Tette hozzá.
-Semmi közöd hozzá, mit csináltunk.Tűnj el innen.-Sziszegte Zayn.
-Alapból menni készültem.Tudod én normális munkával keresem a pénzem.
-Ó valóban? És mit csinálsz? Kurva vagy?-Nevetett cinikusan Zayn.
-A te pofád mindjárt kurvára be lesz törve.-Szorította ökölbe a kezét Harry.
-Fiúk! Elég!-Álltam közéjük.A levegő forrt köztük. Nem vették le a szemüket egymásról. 
-Harry kérlek, hagyd!-Néztem rá.Semmit sem reagált, ugyan olyan komoly tekintettel mered Zayn-re. 
-Zayn..Legalább te legyél normális.-Ő sem reagált.Találnom kellett valamit, ami lenyugtatta őket, csak fogalmam sem volt hogy mit.
-Zayn! Nekünk beszélnünk kell!-Löktem hátrébb erőteljesen.-Harry, neked pedig menned.
-Később még beszélünk baby. -Nyomott egy nedves csókot az ajkaimra, majd elment. Zayn ettől még idegesebb lett.
-Hogy hagyhatod neki?-Fintorodott el.
-Ez bonyolultabb mint gondolod.-Túrtam bele a hajamba.
-Nem hiszem.És nem fogom hagyni hogy az övé legyél.-Lépett oda hozzám.
-Ez nem a te döntésed.És ha én ezt akarom?
-Tudom hogy nem akarod.
-Nem tudom mit akarok.-Morogtam.
-Soha többé ne hagyj ott, csak így.Nagyon meg ijesztettél.Ráadásul megint összefutottál ezzel a tetűvel.-Mérgelődött.
-Féltem tőled Zayn.
-Soha nem bántanálak.
-Akkor nem úgy tűnt.
-Ideges voltam.Nem kellett volna elolvasnod a levelet.-Feszítette meg állkapcsát.
-Nem kellett volna téged ilyen közel engednem magamhoz.-Fordítottam hátat.
-Ez egy hatalmas nagy baromság.De meg kell értened, hogy nem mindenki hisz a tündérmesékben.Az a világ amit te magad köré képzelsz, valójában nem létezik.-Oktatott ki Zayn.
-Akkor mi a valóság? Az, hogy megversz embereket, vagy megölöd őket? Mutasd meg a valóságot nekem Zayn!-Mondtam a normálnál, kicsit nagyobb hang erővel.
-A valóságot akarod látni?Hát legyen.Öltözz és menjünk.-Mondta idegesen.
-És hova?-Vettem visszább.
-Eljössz velem az irodába.De ott ne várd hogy bármi is tetsszen neked.-Nézett el mellettem.Csak álltam vele szemben, ő pedig oda adta nekem a dzsekimet. Felhúztam a cipőm, és elindultunk.Már a kocsiban ültünk mikor végül megszólaltam.
-Nem akarom látni.-Estem kétségbe.
-Nem érdekel mit akarsz.Alexis.Te nem a valóságban élsz.Látnod kell, különben örökké csalódott hazugság lesz az életed.-Tette a jobb kezét a combomra.
-Zayn, ne érj hozzám!-Löktem le magamról.Idegesen vett egy nagy levegőt majd még feljebb csúsztatta a kezét.Hagytam neki, hogy simogassa a combom, mert tudtam hogy annál jobban csinálni akarja, minél jobban ellenkezek.
-Itt vagyunk.-Állt meg egy lepukkant épületnél.
-Hát ez nagyon csúf.-Jegyeztem meg.
-Kívülről igen.De az alagsor méregdrága cuccokkal van berendezve.-Segített ki a kocsiból.Oda mentünk az ajtó elé, és én már akkor is remegve fújtam ki a levegőt.
Zayn kinyitotta az ajtót, és bementünk.Fent senki sem volt.Zayn egy lépcsőhöz vezetett, amin lesétáltunk.
-Jó hogy itt vagy Zayn! A főnök látni akar.-Hallottam egy kéjes női hangot.
-Itt kell megvárnod.-Ültetett le egy fekete fotelba.-Bement egy ajtón, én pedig körbe néztem a nagy teremben.Tényleg minden nagyon drága lehetett. De az emberek.. Ijesztőek voltak. Volt a teremben rajtam kívül három férfi és az a nő.
-Szia! Hogy hívnak? -Mosolygott elbűvölően.
-A-Alexis vagyok.-Dadogtam.
-Én pedig Diana.-Ölelt át. Hát ennek nem nagyon örültem, mert az igazság az, hogy még tőle is féltem.
-Te itt dolgozol?-Néztem rá meglepődve.-Jajj szívem..hát persze.-Mosolygott.
-Ő egy rohadt nagy prosti.-Hallottam egy nevető férfihangot mögüle.
-Pofa be Jake..-Fordult hátra.
-Tehát te az utcán dolgozol?-Néztem rá sajnálkodva.
-Igen.Amúgy hogy-hogy Zayn ide hozott téged?-Mért végig a szemével.
-Azt mondta meg kell látnom az igazságot.-Motyogtam az ajtó felé meredve.
-Zayn utálja ha valaki álom világban él.-Ült le a fotel karjára egy barna hajú, elég fiatal srác.-Amúgy Louis vagyok.-Nyújtotta a kezét.Megfogtam azt, ő pedig megrázta.
-Gondolom te is itt dolgozol.-Mondtam szomorúan.
-Nem.Én a 'Főnök' keresztfia vagyok.-Mikor ezt kimondta, nem kicsit meg könnyebbültem .
-Levegőre van szükségem.-Álltam fel.
-Kikísérlek.-Mosolygott az a Louis gyerek.Kimentünk az utcára, ahol én nagy levegőket vettem.
-Látom új neked ez az egész.-Kuncogott.
-Nem akarok látni ebből semmit!-Járkáltam föl s alá.
-Kegyetlen dolog volt Zayn-től hogy ide hozott.Amúgy hogy lehet hogy elmondta hogy mit csinál?-Értetlenkedett.
-Találtam egy levelet.Amire azt mondta ne olvassam el..de megtettem.
-Nem ütött meg?-Vizsgálgatott a szemével.
-Mi?Nem..miért?-Dadogtam.
-Mert elég gyorsan bepipul.Nem te lennél az első lány akit megütött.-A szemeim ismét elkerekedtek.Zihálva vettem a levegőt.Kezdtem Zayn-től jobban tartani mint attól a másik elvetemülttől. Harry-től.
-És te is kapsz ilyen 'megbízásokat'?-Kérdeztem pár perc csend után.
-Nem.Én csak bejárok ide ha unatkozom.Eszem ágában sincs verekedni meg ilyenek.
-Mesélj kérlek magadról.Hány éves vagy?Vagy..van barátnőd?
-18 éves vagyok, és nincs.Félteném őt.Túl sok a rossz akarója a keresztapámnak.
-Értem.
-És, te és Zayn együtt vagytok?-Nézett végig rajtam.
-Nem.-Adtam a gyors választ.
-Akkor pasid van?-kék szemeivel az enyémekbe meredt.
-Nincs.Jelentkezők akadnának, csak az összes ilyen elvetemült.-Morogtam.
-Zayn még bent lesz egy ideig.Itt az autóm egy sarokra, és hideg van.Nem ülünk be?
-Oké.-Mondtam, majd oda sétáltunk az autójához és beültünk.Sötétített üvegei voltak, és őszintén szólva, biztos méregdrága autó volt.Fekete színe elég civillé tette. Beültünk előre, és ő a kormánynak támaszkodva nézett rám.
-Egy ilyen lánynak nem szabadott volna ilyen társaságba keverednie.-mondta halkan.
-Milyennek?Kicsinek? Szerencsétlennek?-Flegmáztam.
-Szépnek.-Vágott közbe.Csak elakadt lélegzettel meredtem rá, majd ő közelebb hajolt hozzám, és puha csókokat nyomott a nyakamra.
-Ne csináld!-Toltam hátrébb.
-Sajnálom.Kérlek ne nézz nagyon rámenősnek emiatt.-Kérlelt.
-Hát, pedig ez az volt.-Nevettem.Ő is csak mosolygott.
-Gondolom sokan próbálkoznak így.
-Ami azt illeti, nem...-Vontam meg a vállam.
-Tudtad,hogy a sötétítő üvegen kívül a szigetelés is jó?-Nézett körbe az autóban.
-Ez most hogy jön ide?-Mosolyogtam rá értetlenül.
-Semmit nem fognak kint hallani a sikításból.
-Mi van?Remélem rosszul hallok.
-Csak vicceltem, nyugi.
-Nem röhögtem halálra magam.-Néztem rá komoly tekintettel.
-De, most mi rossz lenne benne? Mindenkinek jó lenne. -Simított végig az arcomon.
-Louis!Hagyd már abba.Nem hiszem el hogy nem vagy képes magad vissza fogni.
-Mi az? Be ijedtél?Vagy..nem voltál még együtt férfival?-Kuncogott.
-Nem, nem voltam, és nem is te leszel az első.-Nyitottam volna az ajtót, de bezárta.
-Gyengéd vagyok.-Mondta halkan, majd kicsatolta az övét.
-Louis!Engedj ki!Nem érted hogy én nem akarom?-Néztem a szemébe szinte könyörögve.
-Sajnálom.Nem tudom miért csináltam ezt.Nem vagyok ilyen igazából, csak téged valahogy annyira megkívántalak.-Csatolta vissza az övét a barna hajú srác.
-Csak ne csináld többet.Van elég bajom enélkül is.-Néztem ki az ablakon.
-Rendben.-Mondta, majd kizárta az ajtót.Vissza mentünk az irodába, ahol Zayn totyorgott idegesen.
-Nem megmondtam, hogy itt várj?-Szidott le hirtelen.
-Nem megmondtam hogy nem vagyok kisgyerek?-Szóltam neki vissza. A 'Haverjai' mind 'Jujj'-ogtak meg 'Húúúú'-ztak , amire ő megfeszítette az állkapcsát.
-Leszarom mi vagy.. Azt mondtam itt várj.
-Nem érdekel.Vannak saját döntéseim.Amúgy..mikor lettél te ekkora seggfej?
-Meg mutatom mekkora seggfej vagyok.-Mondta idegesen, majd egy szoba felé kezdett húzni.A 'haverjai' csak röhögtek a jeleneten.Behúzott egy kis takarító szoba szerű helyiségbe, és lekapcsolta a villanyt.
-Mi a fenét csinálsz?-Tapogatóztam a korom sötétben.
-Megtanítom neked, hogy az van, amit én mondok.-Kuncogott a fülembe a hátam mögül.
-Zayn! Engedj ki innen! Ez nem vicces.
-Nem viccnek szántam, hanem leckének.-Felemelt, és neki döntött a falnak.
-Miért nem tudsz olyan lenni mint régen?-Folyt le pár könnycsepp az arcomon.
-Mert az az idő elmúlt.
-Akkor engem is felejts el a múltaddal együtt.-Kászálódtam ki a kezei közül.
-Nem, mert te nem csak a múltamban, hanem a jelenemben is szerepet játszol.
-Úgy érted játszottam.
-Nem.Ha úgy érteném, azt mondtam volna.-Szorított magához. 
-Annyira kemény és ijesztő lettél.3 vagy 4 napja még normális voltál.-Sírtam.
-De azóta megtudtál rólam sok mindent.És az igazság az, hogy ilyen vagyok igazából.
-De, velem soha nem voltál ilyen.Annyira hiányzol.-Borultam a mellkasára.
-Sajnálom.Gyere, menjünk haza.-Mondta, majd kizárta az ajtót.
                                           ***Alexis lakásán***
-Gyere, menjünk fel a szobádba.-Húzott fel Zayn a kanapéról.
-De miért?-Néztem rá kíváncsian.
-Csak gyere.-Húzott a karomnál fogva.Becsukta a szoba ajtómat, majd az ágyamhoz ráncigált.Heves csókot nyomott ajkaimra, mikor megcsörrent a telefonom.
-Ne vedd fel!-Tapasztotta újra az ajkaimhoz az ajkait.Rá néztem a telefonomra és láttam hogy anyu az.
-Muszáj.-Toltam arrébb magamtól, majd felvettem a telefont.
-Szia anyu.Ne aggódj már..nem fogok meghalni.-Nevettem, mert előre tudtam hogy aggodalmaskodni fog.
-Csak gondoltam szólok, hogy egy félóra múlva otthon vagyok. A nagyidat kiengedték.-Hallottam mosolygós hangját.
-Rendben.Szia.-Letettem a telefont.Úgy éreztem, hogy ez most megmentett Zayn-től.
-Fenébe.Az este lefújva.-Kaptam egy lágy puszit az arcomra.
-Nem mintha bármi is lett volna, ha anyu nem jön.
-Nehogy elhidd hogy így van.-Nyalta meg az ajkait nyomatékosítás képpen.
Csak nevettem rajta, majd lementem.Nem követett engem, a szobámban maradt. Ismét csörgött a telefonom, de nem anyu volt.
Bejövő hívás: Ismeretlen
Felvettem és nem meglepően Harry volt az.
-Mit szeretnél?-Kérdeztem flegmán.
-Holnap találkozzunk!Beszélnünk kell.
-Rendben van.-Adtam be a derekam, mert elég fáradt voltam.
-Komolyan?Hát..oké.Jó éjt.-Mondta majd letette.Ekkor rá jöttem, hogy azt nem is mondta, hogy mikor és hol.Megvontam a vállam és leültem a kanapéra. Zayn is utána jött, és hirtelen elkezdtünk arról az időről beszélgetni, mikor még minden más volt.
-Mi volt rólam az első gondolatod?-Nézett rám kíváncsian.
-Az első gondolatom rólad: Jól nézel ki, de olyan flegmának tűnsz. Jobb lesz elkerülni téged, amúgy is túl idős vagy.Ma beszéltünk utoljára.-Mosolyogtam.
-Ez olyan kis kedves..Én rólad: Ártatlan és magányos.Kell neki egy barát. Jó fejnek tűnik, majd én elrontom.-Kuncogott édesen.
-Hát ez nem jött be.Én jó vagyok. Nem is fogok olyan lenni mint te, soha.-Túrtam bele fekete hajába.
-Tudom.-Hajolt közelebb egy csókért, de ebben a pillanatban anyu lépett a nappaliba.
-Sziasztok.-Mosolygott mint aki semmit sem vett észre.Gyorsan felpattantam és átöleltem.
-Volt valami érdekes ez alatt a hét alatt?-Kérdezte nagy kíváncsisággal. Ekkor végig gondoltam mindent, és el kellett fordulnom, mert egy könnycsepp hullott ki a szememből.
-Nem anyu, semmi..

3.Fejezet

Harry nedves csókjaira ébredtem, melyeket a hasamon éreztem. 
-Mi a francot művelsz?-Förmedtem rá.Semmit sem szólt, csak az egyik kezével felnyúlt a pólómba, és a bal mellemet kezdte masszírozni.A hő, mely szétáradt a testembe, az arcomon vörös pírként jelent meg.Próbáltam lelökni magamról a kezét, de nem ment.
Végig az arcomat nézte, és még hümmögött is hozzá.
-Harry! Engedj már el!-Kiabáltam.Megemelt, és alám feküdt. Lovagló ülésbe ültetett az ölébe, majd idegesen rám nézett.
-Mondtam már hogy ne kiabálj!-Helyezte kezeit a derekamra.
-Bemegyek a fürdőbe és átöltözöm.-Szálltam le róla, majd be mentem. Felvettem a tegnapi ruháimat és az övéit a szennyesbe raktam. A magassarkúm nem vettem fel, mert abban nem tudok szaladni. A kezembe fogtam cipőimet és nagy levegőt vettem. 
-Gyerünk! Menni fog!-Biztattam magam halkan.Elszámoltam magamban háromig, majd kirúgtam az előttem lévő ajtót, és szaladni kezdtem.Le szaladtam a lépcsőn, és egyenesen a bejárati ajtó felé vettem az irányt.Szerencsémre az nyitva is volt, így kimehettem rajta. Mikor megfordultam, láttam hogy Harry szalad utánam, és hogy elég gyors.Futás közben elő vettem a mobilom, és Zayn-t hívtam.
-Szia Lexi!Mondd.-Hallottam édes, és meleg hangját.
-Könyörgöm Zayn segíts! Gyere értem!-Sírtam el magam.
-Hol vagy? És miért lihegsz?Futsz?-Hallatszott az aggodalmasság a hangján.
-Nem tudom.Várj, itt egy tábla. Valahol a Golden street-en leszek.-Mondtam bizonytalanul.
-Sietek ahogy tudok.-Mondta és letette a telefont.Lassultam mert fáradtam, de mikor hátra pillantottam és láttam hogy Harry mindjárt utol ér, ismét gyorsítottam. Átszaladtam a zebrán, ahol neki meg kellett állnia, mert sok autó jött. Megállás nélkül futottam, mikor egy autó dudáját hallottam. Felkaptam a fejem és láttam hogy Zayn az. Leparkolt tőlem pár méterre, és ekkor Harry is lassított. Futás helyett sétálni kezdett felénk.Zayn kipattant a kocsiból, én pedig könnyes szemekkel néztem rá.
-Mi a franc történt? És mit keres itt ez már megint?-Mérte végig dühösen Zayn a lihegő fiút.
-Tegnap randizni vitt.és..-Elcsuklott a hangom.Nem tudtam tovább beszélni.
-Szóval te vagy az akivel smárolt akkor este? Csak szólok, hagyd őt békén! Ő már az enyém.-Nézett nagyon idegesen Harry.
-Felejtsd el. Nem akarlak többé a közelében látni.
-Ezzel elkéstél haver.Nehéz préda. Meg kell szereznem.-Kuncogott Harry. Tudta, hogy ezzel csak jobban felhergeli Zaynt. Zayn kezei ökölbe szorultak, készült megütni Harry-t, de mikor rám nézett, és látta a félelmet a szememben, inkább hátrébb lépett.
-Lexi! Szállj be a kocsiba, és ne nézz ki az ablakon.-Lökött hátrébb Zayn.
-Mi? Ki ne találjátok, hogy itt fogtok verekedni!-Húztam Zayn-t a kocsi irányába.
-Szállj be!-Kiabált velem Zayn.Szemeimet ismét könnyek árasztották el.
-Zayn! Ha nem ülsz be te is, akkor inkább elmegyek Harry-vel.Nem fogom hagyni hogy össze verekedjetek.-Mondtam a sírástól kicsit vékonyabb hangon.
-Azt már nem! -ült be Zayn a kocsiba.
-Még találkozunk cica!-Fordított hátat Harry.Én is beültem Zayn mellé, de nem mertem a szemébe nézni.
-Nem értem! Hogy mehettél randizni ezzel a barom állattal?- Nézett rám Zayn, de csak a visszapillantó tükörből, ami a kocsi első ablakánál, középen található.
-Nem volt más választásom.-Motyogtam kedvetlenül.
-De volt. Szólhattál volna.-Mondta idegesen.-Legszívesebben széttrancsíroznám az arcát ennek a baromnak.-tette hozzá.
-Zayn nyugodj már meg. Az én életem. Az én döntéseim.Az én hibáim.
-Mégis engem hívtál, mikor baj volt.
-Mert tudom hogy rád bármikor számíthatok.-Semmit sem válaszolt, csak lefékezett a saját lakásánál.Kiszálltunk és bementünk.
-Haragszol rám.-Jelentettem ki.Semmit sem szólt, csak felhúzott a hálószobájába.
be csukta mögöttem az ajtót, majd lehúzta a ruhám cipzárját, és leszedte rólam. Átölelt, majd a melltartóm pántját kezdte el birizgálni.
-Mit csinálsz Zayn?-Tettem a mellkasára a kezem. Nem szólt hozzám, csak leszedte a melltartómat, és anélkül hogy végig mért volna, a szekrényéhez sétált. Elő vett belőle egy jó nagy pólót .Mikor vissza fordult, tudtam hogy végig akar nézni rajtam, ezért becsuktam a szemem.Tekintete szinte perzselt.Éreztem ahogy szemeit rajtam legelteti.Érintését éreztem derekamon.Közelebb húzott magához. Szemeimet kinyitottam, és láttam ahogy ajkába harap.Rám húzta a pólót, majd ledöntött az ágyra.
-Komolyan nem fogsz hozzám szólni?Nem haragudhatsz rám emiatt.-Bújtam be, meleg takarója alá.Ismét nem szólt, csak lekapcsolta a villanyt, majd mellém feküdt. Nekem simult, és a nyakamat csókolgatta.Maga felé fordított, majd nedves csókokat hagyott összevissza az arcomon.Végül még nyomott egy utolsó csókot az ajkaimra, majd elaludtunk. Reggel, egy hangos szuszogásra ébredtem. Zaynére. Nem akartam felébreszteni, ezért óvatosan kibújtam védelmező karjai alól, és a fürdő felé vettem az irányt.Gyorsan rendbe dobtam magam, és kotorászni kezdtem Zayn szekrényében. Tudtam hogy egyszer hagytam itt egy pólót és egy nadrágot.
-Fenébe. Hol a francban lehet?-Szitkozódtam magamban.
-Mit keresel? Hallottam magam mögül Zayn rekedtes, fáradt hangját.
-Egyszer hagytam itt egy pólót és egy nadrágot.-Motyogtam, miközben a szekrényét túrtam.
-Legfelső polc.-Mondta, majd hallottam, hogy elindult felém. Feltúrtam a felső polcot, és megtaláltam az egyik kedvenc kék farmeromat, meg egy Lila pólót. Hirtelen éreztem magamon Zayn meleg ölelését. Olyan megnyugtató és biztonságos volt.Mikor lehúztam a polcról a pólómat, egy levél esett a földre.
Tekintetemmel követtem, majd Zayn is ránézett.
-Ne nézd meg!-Figyelmeztetett Zayn.Ekkor az a gondolat futott át az agyamon, hogy lehet hogy a munkájával kapcsolatos.Felkaptam, majd beszaladtam a fürdőbe és bezárkóztam.
-Azonnal nyisd ki Alexis!-Hallottam Zayn hangján az idegességet.
-A munkáddal kapcsolatos, igaz?
-Kurva gyorsan nyisd ki azt a rohadt ajtót!-Üvöltött.
-Nem Zayn! El akarom olvasni.
-Meg ne próbált.Ha nem nyitsz ajtót, berúgom!-Hallottam erőteljes kiabálását az ajtón túlról.Nem törődtem vele, kinyitottam a levelet.
Levél tartalma: 
A fegyvert az irodában Bell-től kapod meg.A megbeszélt címre kell menned, a megbeszélt időpontra. Elég, ha behozod őt az irodába. Csak akkor alkalmazz erőszakot, ha ellenkezik.
xxRxx
A szemeim kikerekedtek.Zayn üvöltözött még valamit az ajtón túlról, de nem bírtam felfogni a szavait.Az húzott vissza a valóságba, hogy Zayn bele rúgott egyet az ajtóba.
Nem erősen, de nekem ez éppen elég volt, arrébb álltam.
-Alexis, nem akarom betörni az ajtót! Nyisd már ki!-Üvöltött.
-Nem! Félek tőled!-Mondtam elcsukló hangon.
-Elolvastad.Mondtam hogy ne!Nyisd ki az ajtót!-Ismételgette. Nagy levegőt vettem, és kinyitottam a fürdőszoba ajtaját. Zayn tekintete sötét volt. A könnyek csak folytak a szememből, és bámultam a fekete hajú fiút. Megragadta a csuklómat, és kihúzott a fürdőből. Az ágy felé ráncigált, és szó szerint rá lökött.
-Annyira sem voltál képes, hogy ne olvass bele!? Legszívesebben...Ahj.. megmondtam hogy semmi közöd hozzá!-Kiabálta, és közben kezeit ökölbe szorította. Az egész testem remegett a félelemtől.Ajkaim ketté nyíltak, szemeimmel követtem minden mozzanatát.Féltem, hogy meg fog ütni. Eddig soha nem láttam még őt ilyen agresszívnak. Persze már a suliban is láttam őt verekedni, de az más volt.
-M-Miért titkolóztál előttem?-Kérdeztem remegő hangon.
-Mert így megijesztelek téged. Nem akartam hogy valaha is tudd, hogy milyen is vagyok igazából. Meg akartam tartani előtted az álcát.
-Mikor lettél te .. ilyen?-Sírtam.
-Az idő múlik.Az emberek is változnak.
-De te kicserélődtél.Én a régi Zayn-t akarom.Azt aki mellettem volt ha bármi baj volt. Azt aki rám tudott úgy nézni, hogy nem az volt az első gondolata, hogy de jó lenne meghúzni ezt a csajt.-Üvöltöttem.
-Én még most is itt vagyok neked.Vigyázok rád.
-Mi ez a levél Zayn? Mit csinálsz te? 
-A főnök kéréseit teljesítem.De ne érts félre, nem ölök embereket. A fegyver csak fenyegetés, és önvédelem képpen van nálam. Én csak beviszem az irodába azokat, akikkel a főnök beszélni akar.Néha az a feladatom hogy megverjem őket, néha pedig kurvákat szállítok ide-oda. Remélem kielégítő volt a válasz.
-De..Én akarom a régi Zaynt.-Sírtam mint egy kislány.
-A régi Zayn egy szerencsétlen balfasz volt.
-Nem! A régi Zayn volt a legjobb barátom.És a régi Zaynhez még vonzódtam is. 
Felkaptam magamra a kék farmert, majd az ő pólójában lementem, és kimentem az ajtón.Haza felé vettem az irányt, de vissza néztem.Zayn a háza előtt állt, és engem nézett. Ahogy ment be, bele vert egyet a falba, amire én össze rezzentem. Ahogy ott álltam, a szél játszott a hajammal, és a könnyeket is kifújta a szememből. Ha valaki megkérdezte volna mi a baj, azt mondtam volna, hogy egyedül akarok lenni. Pedig nem így volt. Most volt csak igazán szükségem a társaságra. Mezítláb sétálgattam a hideg betonon, és azt kívántam, bár minden olyan lenne mint 2 évvel ezelőtt, mikor Zaynnel a barátságunk az 1. évét töltötte. Akkor voltam a legboldogabb. Egy 14 éves kamasz, akinek van egy 18 éves legjobb barátja, aki semmi többet nem akar tőle. Zayn akkor még ártatlan volt.Nem voltak ilyen fekete ügyei.Fáztam, mert a cipőm, a pólóm, és a dzsekim is nála maradt.Már majdnem otthon voltam, mikor megláttam azt a fekete autót, amitől rettegtem. Senki sem szállt ki belőle.Oda sétáltam hozzá, majd megnyitottam az ajtót.Érintésem alatt az ki is nyílt, és megpillantottam a barna, göndör hajú srácot.Zöld szemeivel végig mért, és értetlenül nézett rám.
-Hát veled mi a fene történt? Egy férfi pólóban, mezítláb, Dzseki nélkül Tavasszal? Ehhez még nincs elég jó idő.Mi történt?-Kérdezgetett, majd behúzott az autóba, és feltekerte a fűtést. Nagyon fáztam Testem csupa libabőr volt, vacogtam.
-Tessék.Ezt vedd fel!-Nyújtotta kabátját.Nem akartam felvenni.Megragadta a karom, és lovagló ülésbe húzott az ölébe.A kabátját rám terítette, majd átkarolt..Mesélj.
Ismét nem beszéltem, csak szemeimet árasztotta el újból a könny.
-Bántott téged, az az elvetemült?
-Nem.Csak megtudtam, hogy nem az, akinek én gondoltam, vagy megismertem.
-Biztonságban vagy.
-Melletted?Nem is tudom, hogy kitől féljek jobban.-Motyogtam.Ő csak kuncogott, majd megnézte a még mindig a nyakamon éktelenkedő fognyomait.
-Elhalványodott.-Mondta, majd ugyan ott kezdte szívni, és harapni.
-Harry! Ez fáj.-Motyogtam erőtlenül. Mintha meg sem hallotta volna, csinálta tovább. Hagytam neki. Nem érdekelt mit művel a nyakammal.
-Csörög a telefonod.-Mondta majd leszállt a nyakamról.
-Elő szedtem a farzsebemből a rezgő mobilt, majd a képernyőjére néztem.
Bejövő hívás: Anyu :)
-Fel kell vennem.-Néztem a göndörre.Csak bólintott, én pedig felvettem a telefont.
-Szia anyu!
-Szia kicsim.Csak gondoltam felhívlak, hogy amíg nem javul a nagyid állapota, nem tudok haza menni.Örülnék, ha Zayn vigyázna rád.Nem szeretem ha egyedül vagy otthon.
-Figyelj anyu.Zaynnel jelenleg bonyolult a kapcsolatunk.
-Csak nem jártok?Hisz ez szuper.Zayn egy nagyon rendes srác.
-Nem anyu.De ne aggódj, találok mást, aki vigyáz rám.-Ekkor megpillantottam egy kósza mosolyt Harry arcán.
-De vigyázz, mert sok elmebeteg járkál az utcán.
-Tudom.Elég könnyű belefutni egybe.-Néztem Harry szemébe.Tudta hogy róla beszélek.
-Na jó, akkor majd még beszélünk.Szia kicsim.-Tette le anyu a telefont.
-Elmebeteg, mi?-Mozgatta meg alattam a csípőjét.Ajkaimat egy apró nyögés hagyta el.
-Egy normális férfi nem akarja, hogy egy lány rettegjen tőle.
-Át megyünk hozzád, hogy felvehess valami normális ruhát.-Mondta, majd leültetett az anyós ülésre, és elindult a házunkhoz.