7.Fejezet

Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy a torkom ki van száradva. Kinyitottam a szemeimet, és láttam Harry arcán közvetlenül az enyém előtt. Aludt. Talán most volt a legártalmatlanabb. A kanapéról felkelve a konyhába mentem, és töltöttem magamnak egy pohár vizet.Tenyeremmel megtámaszkodtam a mosogató szélén, és bele kortyoltam a vízbe. Az üres poharat bele tettem a mosogatóba, és még könyököltem egy darabig. Hirtelen két erős kar fonódott a derekam köré, és göndör fürtök omlottak a nyakamba.
-Mit csinálsz kint ilyen későn? -Dörmögte Harry fáradtságtól rekedtes hangján.
-Csak szomjas voltam. -Mondtam és néztem az üres poharat. Ajkai rátaláltak a vállamra, kezeit a csípőmön pihentette. Papírrepülős nyakláncának hideg érintését éreztem a pólóm alatt. Becsúszott a nyakamnál a pólómba. Vállamra nyomott csókjait élvezve kicsit hátradöntöttem a fejem, neki a mellkasának. Kezeit a hasamnál a pólóm alá csúsztatta, és így álltunk egy darabig. Álmos voltam, ezért valahogy nem dolgozott bennem a félelem. Persze az agyam húzott tőle messzire, de semmi kedvem nem volt cselekedni.  Végül felé fordultam, és szorosan megöleltem. Bár nem tudom miért tettem, de jólesett. Szorításában meleg volt, és talán kicsit biztonságban is éreztem magam. Teljes méretével felém tornyosult, ettől kicsit ijesztő hatást keltett. Felnéztem rá, majd vissza mentem az előszobába, és leültem a kanapéra. Egy magabiztos mosoly jelent meg az arcán, majd követett. Ő lefeküdt, én pedig csak ültem és néztem. Becsukta a szemeit. Figyeltem minden mozzanatát. Ajkai kicsit elváltak egymástól. Ettől teljesen lázba jöttem. Azok a tökéletes, telt ajkak annyira, de annyira vonzóak. Bár félek Harrytől, és nem akarok vele lenni, sőt legszívesebben elfelejteném, mégis veszettül kívánom azokat az ajkakat. Lassan fölé másztam, és az arcommal közel hajoltam az övéhez. Láttam ahogy elmosolyodik, de nem érdekelt. Ajkaimat az övének nyomtam némi bizonytalansággal. Lágyan vissza csókolt, és most semmi durvaság nem volt mozdulataiban.  Fáradtan, mégis szinte ragyogva nézett rám.
-Álmos vagy? -Kérdeztem.
-Talán nem aludni szeretnél? -Vigyorodott el féloldalasan.
-De igen. Szeretnék. -Mondtam határozottan. Kezével megfogta a derekam, majd lehúzott maga mellé. A kanapé elég nagy volt ahhoz, hogy elférjünk rajta ketten, de kicsi ahhoz, hogy ne simuljunk egymáshoz. Átölelte a derekamat, én pedig a homlokomat a mellkasának döntöttem, és ismét elaludtam. Reggel mikor felkeltem, Harry még aludt. Felkeltem és a konyhába mentem. Gondoltam Harry is örülne, ha kicsit kedves lennék vele. Elkezdtem minden félét keresni a hűtőben, és neki álltam össze dobni egy kis reggelit. Ismét rámhozta a szívbajt. Hátulról simult nekem, amitől kisebb szívrohamot kaptam.

-Basszus Harry. -Sóhajtottam kicsit ijedten.
-Mit csinálsz? -Kérdezte és az állát a vállamra tette.
-Reggelit. -Mosolyodtam el.
-Ennek amúgy kifejezetten örülök -Kuncogott.-De fura vagy.
-Mert? -Néztem hátra a vállam fölött.
-Tudod, az  egyik percben rettegsz, el akarsz menekülni, elküldesz a halál faszára..másik percben pedig a konyhámban állsz és kaját csinálsz. -Mosolygott és nyomott egy puszit az ajkaimra.
-Szívem szerint most sem lennék itt, de nincs más választásom.
-És ezt minden percben a fejemhez kell vágnod.-Állkapcsa megfeszült a vállamon, szorítása erősebb lett.
-Harry, hogyha mondok valamit , te rögtön agresszív leszel. Nem olyan kellemes a társaságod.
-Majd egyszer az lesz. Hidd el.  -Mormolta, és alsó felét még jobban nekem préselte. Szorításában csináltam meg végül a reggelit, és leültünk enni. Kicsit talán tényleg kellemes volt vele lenni.
-Nagyon szar lett? -Kérdeztem mosolyogva.
-Egyáltalán nem. -Mondta. Nem nézett rám, csak evett tovább.-Sokat főzöl?
-Ahamm. Anyám keveset van otthon.
-Nem akarsz vele beszélni telefonon? Otthon kellene már lenned.
-Lemerültem.-Fintorogtam.
-Tessék.Hívd fel. -Nyomta a kezembe a mobilját.
-Köszönöm. -Néztem rá, majd tárcsáztam anyám számát. Beszéltem vele, és szerencsére egyáltalán nem aggódott. 
-Harry...-Kezdtem halkan, mire tekintetét rám emelte.- Most már sok időt voltam veled. Haza mehetek? -Kérdeztem. 
-Komolyan ennyire rossz velem lenni? -Ráncolta össze a homlokát, és hitetlenül rázta a fejét. Nem válaszoltam, hanem a tányérban lévő ételt piszkáltam a villámmal. Kissé nagy hévvel állt fel az asztaltól, mire én kissé összerezzentem. Hatalmas méretével felém tornyosult, és sötét szemekkel nézett rám. 
-Állj fel. -Mondta mély hangján. Az ujjaimat piszkáltam, és felálltam, ahogy kérte. 
-Félsz tőlem? -Kérdezte. Erre a kérdésre üvöltözni tudtam volna vele, de ezzel csak rontottam volna a helyzeten.
-igen. -Bólintottam.
-Tudod te egyáltalán mit csinálok egy lánnyal, ha nálam van?
-Nagyjából. -Mondtam halkan. Össze szedsz valami részeg, nagymellű ribancot valami bulizóhelyen, majd felhúzod magadhoz, megdugod és kipaterolod a házból. Ezt nézem ki belőled. 
-Kijelentésemre szemei elsötétültek. Felém lépett egy lépést, majd a hajamat arrébb söpörte a nyakamból, így láthatóvá téve a csúnya foltot, melyet még ő okozott.
-Már úgyis kezsett elmúlni. -Mormolta, majd a nyakamhoz hajolt és erősen szívni kezdte.
-Harry. Ez fáj.... Eressz el! -Ficánkoltam szorításában, de ő csak szívta, szívta és szívta a nyakam. Végül fogai közé vett egy kis részt, és erősen meghúzta. Ellöktem magamtól, de szokásomhoz híven ismét a földre estem. Kezem a nyakamra tapasztottam, és éreztem rajta Harry nyálának nedvességét. Elmosolyodott, és lassan leguggolt elém. 
-Mért csinálod ezt mindig? -Kérdeztem szinte suttogva.
-Először is, mert okot adsz rá. Másodszor, mert így tartja kedvem. Harmadszor, ha már úgysem élvezed a velem töltött időt, legalább én hagy élvezzem ki. -Vigyorgott.
-Ne csodálkozz hogy nem élvezem, ha ilyeneket csinálsz.
-Az élet nem kívánságműsor Alex. Azt csinálsz amit én mondok, és akkor csinálod amikor mondom, világos? 
-Én ezt nem akarom!-Csúsztam arrébb a földön.
-Haha...Szarok rá.-Nevetett.
-Szállj le rólam! -Hangom remegett, így halkan beszéltem.
-Mert ha nem? -Mosolygott és megfogta a csuklóm.
-Elfogok tűnni! Nem fogsz megtalálni.-Mondtam kétségbe esésemben.
-Nem ajánlom, mert ha megtalállak, csak durvább lesz minden. És ne mondj ilyeneket Alex. Nem akarok bántani egy olyan lányt mint te vagy. Kár lenne érted.
-H..Ha...hozzám...érsz... Szólok...szólok a ...rendőrségnek! -Dadogtam.
-Holtan? -Nézett rám hitetlenül. Az ajkaim elváltak egymástól. Ez az ember tényleg pszichopata. Felkapott, majd ledöntött a kanapéra, és erőszakosan lehúzta rólam a nadrágot. Próbáltam eltolni magamtól, de ő ehhez túl erős volt. Anyagon keresztül kezdett simogatni. Halkan nyöszörögtem, és lassan felváltották ujjait az ajkai. Apró puszikkal hintette be az érzékeny területet. Végül bugyim félre húzta, és ajkai már majdnem érintettek, mikor kopogtak. Zihálva vettem a levegőt. Arcom vörös volt a rajta ékeskedő pírtól, lélegzetem nehéz volt. Harryre néztem. Mérgesnek tűnt. Felkelt, majd a kukucskálóhoz ment, és kinézett.
-Francba..Zsaruk. -Fintorgott, ekkor újra kopogtak. Oda sietett hozzám, majd benyomott az egyik szekrénybe, mire értetlenül néztem rá.
-Bármi lesz, kussolj! -Mondta komolyan, és hüvelykujját végig húzta az ajkamon. Becsukta a szekrény ajtaját, majd rám zárta. Próbáltam keresni egy rést, amin át láthatom mi van, de nem találtam. Hallottam ahogy nyílik az ajtó. Harry elkérte az igazolványukat, majd betessékelte őket. 
-Mr.Stíles, hol volt maga az elmúlt 24 órában? -Kérdezte egyikőjük.
-Itthon voltam. -Válaszolt egyszerűen.
-Na és van alibije? -Kérdezte egy újabb hang.
-Nincs.Egyedül voltam. 
-Nincs, mi te mocskos állat? -Förmedt rá valaki, ezután csak azt hallottam, ahogy valaki puffan a földön. Vajon mi a fene történt?
-Mi a fasz van? Nem csináltam semmit, oké? -Morogta Harry. 
-Az unokaöcsémet megölték te fasz! És te basztad el az életét! Ajánlom hogy mondj valamit, te kis köcsög, mert szétverem a pofádat! -Üvöltött vele egy férfi. Az egyik rendőr? A szívem a torkomban dobogott. Nehezen kaptam levegőt. És megint eg ütés. Szinte hallottam ahogy reccsen Harry egyik csontja, és felkiállt. Ekkor nem bírtam tovább. Bele rúgtam a szekrény ajtóba, de az nem mozdult meg. 
-Mi volt ez? -Kérdezte valaki.
-Semmi! Válaszolt Harry fájdalmasan.
-Semmi? Ez a semmi te szerencsétlen!-És csattant még egy ütés. 
-Harry! -Kiabáltam el magam, és ütni kezdtem a szekrényt. 
Hirtelen az ajtó kinyítódott, és egy sovány, mégis szálkás alak nézett rám.
-Mit keres bezárva a szekrénybe? újonnan  lányokat is rabolsz, te tapló? -A férfi aki Harry előtt állt,-aki a földön feküdt-belerugott egy nagyot.
-Ne! Ne bántsa! Én....Én... vagyok a .... barátnője! Nem tett semmit! Velem volt egész nap! Nála aludtam, és mint látja még mindig itt vagyok! -Térdeltem le a földön fetrengő Harry mellé.  Tudom hogy erős, de rendőrök ellen semmit sem tehetett. 
-Tom....meghalt? -Nézett fel kicsit kómásan. 
-Képzeld csak...Véletlenül tegnap megölték! Mit tettél? mibe keverted bele már megint? 
-Ahhoz neked kurvára nincs közöd!-Mondta Harry, mire kapott még egyet.
-Ne! Elég! Hagyják békén! Nem tett semmit. 
-Akkor mondd el, mibe keverted bele!
-Semmibe! Nem beszéltem vele már vagy egy hónapja. Valami...drog dolog féleségbe keveredett.  -Motyogta Harry. 
A rendőr biccentett a társának, majd csak úgy szó nélkül elmentek. Harryvel pár percig csak néztük egymást. Sötét zöld szemei szinte gyilkolni tudtak volna, teste mégis fáradt volt. 
-Hogy érzed magad? -Szólaltam meg végül.
-Miért próbáltál segíteni? -Tért el a tárgytól. Miért is igazából? Nem tudom.
-Reflexből jött. -Mondtam halkan. Kezét az arcomhoz emelte.....volna, de hirtelen oda kapott, és felszisszent. 
-Fáj? -Kérdeztem.
-Igen. Biztos megzúzódott. Nem vészes. -Motyogta. Nem nézett ki jól. Orrától egy vörös vércsík folyt végig az álla vonalán, karja pedig biztos hogy eltört. Szeme alatt csúnya lila folt ékeskedett. Jól helyben hagyták.
-Gyere. Bemegyünk a kórházba. -Mondtam halkan.
-Fogd be. Nem megyek kórházba.
-De, Harry! És kurvára nem érdekel a véleményed! Harry, szarul nézel ki. Tudom hogy csökönyös vagy, de eltört a kezed, és ha valaha normálisan akarod még használni, akkor hallgatsz rám. Most hívok egy taxit, és betolod a segged a kórházba, világos? -Néztem rá komolyan. 
-Valaki aggódik. -Nevetett.
-Fogd be. Be mész és kész. -Mondtam, és hívtam egy taxit. A taxi negyed órán belül megérkezett, addigra nagyjából felkapartam Harryt a padlórol. Beszálltunk, és beültünk a kórházba. Elég sokat vártunk a röntgenre. Addig Harry mellett ültem, de nem szóltam hozzá. Végül a nővér közölte hogy ő jön, és megröntgenezték. Bementünk a vizsgálóba, ahol az orvos végig nézett Harryn.
-Eltört. Be fogják gipszelni. 4 hétig minimum rajta kell lennie, de lehet hogy tovább. Még meglátjuk. Csúnyán néz ki. Netán verekedett?-Kérdezte a doki.
-Ugyan doktorúr...Semmi sem történt. Csak pár horzsolás.
-Rendben. Maga tudja. Menjenek át a másik terembe, ott majd begipszelik.
-Oké. -Mondta Hazz, majd átment, ahol be is gipszelték a kezét. Végig sétáltam mellette, amit mint láttam elég jó néven vett. Ismét hívtunk egy taxit, majd vissza mentünk hozzá. 
-Mondtam hogy el kell menned. -Néztem rá.
-Hogy hogy nem léptél le? -Kérdezte.
-Tudni akartam, hogy rendbe tesznek.
-Mért fontos az neked?
-Nem tudom. -Vontam vállat. Elmosolyodott, leült a kanapéra és az ölébe húzott.
-Köszönöm.
-Mit?
-Hogy nem szóltál a rendőröknek, sőt még segítettél is. -Mondta.
-Ilyen vagyok.-Mondtam. Nyakamból kisöpörte a hajam, és apró puszikkal hintette be a nyakam. Újjaimat göndör fürtjeibe vezettem, ő pedig szorosan az ölébe húzott.  Vele szemben ültem, és a nagy zöld szemeket bámultam. 
-Kérlek ne csináld. Ne harapj meg, ne szívd ki. Most fáj. -Néztem rá. Végig nyalta a lilás-zöldes területet, és adott rá egy pici puszit. Nadrágját kigombolta, majd megemelt, és letolta félcombig. Fekete Calvin Klein-es boxerét néztem végig szememmel, amin szélesen elmosolyodott. Megpuszilta az ajkaimat, majd lágyan megcsókolt. Rólam is leszedte a nadrágot, és teljesen magára húzott. Próbáltam hátrébb csúszni, de erősen tartott. Talán mégis érdekel mi van vele. Talán....