-Persze.-Mosolyogtam, majd távolabb mentünk Zayn-től.
-Szóval..Lefeküdtél már vele?
-Mi? Dehogy is!-Vágtam értetlen fejet.
-Láttam azt a majdnem csókot.-Mosolygott.
-És annál több nem is volt köztünk.Zayn és köztem minden megváltozott.-Sóhajtottam.
-Jó vagy rossz értelemben?
-Mindegy.-Erőltettem magamra egy mosolyt.Anyu csak megveregette a vállamat, majd vissza ment az előszobába.
-Baj van ?-Szedte elő Zayn a jófiús mosolyát, és úgy mosolygott anyámra.
-Dehogy is Zayn.-Mosolygott rá anyám vissza.Én is vissza mentem hozzájuk, majd levágódtam a kanapéra Zayn mellé.
-Meddig tervezed hogy maradsz?-Pillantottam Zayn-re.
-Igazán itt aludhatnál.-Szólt közbe anyu.
-Hát, rendben.-Vágta rá Zayn mosolyogva. Istenem de hiányzik ez a Zayn.De mosmár tudom, ez tényleg csak egy álca volt.Rá jöttem, hogy csak eleinte ismertem Zayn-t. Egyre kevesebbet tudtam róla. És most, hogy minden kiderült, az igazság lyukat ütött a mellkasomban, és a seb nem képes beforrni.Bármit is tesz Zayn, a csalódás érzet mindig ott marad.
-Én felmegyek mert álmos vagyok.-Indultam el felfelé.
-Csatlakozom.-Követett Zayn a lépcső irányába.Felmentünk és egyenként lezuhanyoztunk, majd lefeküdtünk aludni.
-Jó éjt Zayn.-Motyogtam fáradtan.
-Neked is Lexi. Dörmögte a fülembe férfias hangján, majd elaludtunk.
Reggel mikor kinyitottam a szememet, láttam hogy Zayn még alszik. Ásítottam, és nyújtózkodtam egyet, majd felültem. Néztem ahogy alszik. Így igazán magával ragadó látványt nyújtott. Hiszen külsőleg maga volt a tökéletesség. Tökéletes test, jól belőtt fekete haj, arányos orr, telt ajkak, és hosszú pillák. És akkor még ott vannak a gyönyörű barna szemei. Miért kell neki pont ilyennek lennie? Sajnáltam hogy elvesztettem a régi Zayn-t. Gondolataimból vissza térve, felé hajoltam és nyomtam egy lágy puszit az arcára. A szemeit lassan kinyitotta és ajkaira egy mosoly húzódott.
-Jó reggelt. -motyogtam miközben elhajoltam tőle.
-Neked is. -Ült fel ő is.
-Mész ma valahova dolgozni?
-Igen. El kell mennem. -Nézett rám hatalmas barna szemeivel.
-Mit kell csinálnod ma? -Kérdeztem kicsit szomorúan.
-Megbízói levelet kaptam. Csak fenyítés. Ha nem ellenkezik, nem kell hozzá érnem.-Mondta.
-Ne bántsd kérlek, ha nem muszáj. -Kérleltem. Aprót bólintott, majd fel kelt mellőlem, és a fürdőszobába sietett. Hallottam ahogy kinyitja a csapot, és lezuhanyzik. Mikor kijött láttam, hogy a törölköző a csípőjére van tekerve. Tökéletes V vonalának látványa a szemem elé tárult. Elő kotort a szekrényemből magának egy alsógatyát, majd rám nézett. Kezét a türcsijére csúsztatta, és ledobta azt. Elkerekedtek a szemeim, és azzal a lendülettel megfordultam. Ő erre csak halkan nevetett. Gyorsan felkapott néhány ruhát, majd nyomott egy puszit az arcomra és elment. Én is lementem anyuhoz és a tekintetét fürkésztem.
-Hova ment Zayn?-Kérdezte.
-Dolgozni kell mennie. -Néztem rá. Csak bólintott, és leült. Eltelhetett 1-2 óra, és én már halálra untam magam. Kopogtak. Anyut küldtem az ajtóhoz, így ő oda ballagott.
-Kicsim. Egy fiatalember keres téged. Bizonyos Harry. -Mondta. Basszus. Ez már megint mi a francot akar tőlem? Anyám persze betessékelte. Harold arcán egy kaján mosoly terült szét, és engem nézett.
-Mit szeretnél? -Kérdeztem tök közömbösen. Nem akartam hogy anyám lássa hogy feszült vagyok.
-Alexis, eljönnél velem ebédelni? -Kérdezte komolyan. Ugh.. mit mondjak? Anyám csak nézett minket, és mivel látta hogy nem fogok megszólalni, válaszolt helyettem.
-Szívesen elmegy, csak zavarban van. -Mosolygott.
-Rendben. Öltözz át. Itt megvárlak. -Tette az ártatlant a göndör. Fenébe. Felmentem és magamra kaptam egy elegánsabb ruhát. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy megint Harryvel legyek. Ki nyitottam az ajtót, és ott állt velem szemben.Nekem esett, és kegyetlenül kezdte szívni a nyakam.
-Mit akarsz tőlem? -Kérdeztem idegesen.
-Mindent a maga idejében kislány...
-Jó vagy rossz értelemben?
-Mindegy.-Erőltettem magamra egy mosolyt.Anyu csak megveregette a vállamat, majd vissza ment az előszobába.
-Baj van ?-Szedte elő Zayn a jófiús mosolyát, és úgy mosolygott anyámra.
-Dehogy is Zayn.-Mosolygott rá anyám vissza.Én is vissza mentem hozzájuk, majd levágódtam a kanapéra Zayn mellé.
-Meddig tervezed hogy maradsz?-Pillantottam Zayn-re.
-Igazán itt aludhatnál.-Szólt közbe anyu.
-Hát, rendben.-Vágta rá Zayn mosolyogva. Istenem de hiányzik ez a Zayn.De mosmár tudom, ez tényleg csak egy álca volt.Rá jöttem, hogy csak eleinte ismertem Zayn-t. Egyre kevesebbet tudtam róla. És most, hogy minden kiderült, az igazság lyukat ütött a mellkasomban, és a seb nem képes beforrni.Bármit is tesz Zayn, a csalódás érzet mindig ott marad.
-Én felmegyek mert álmos vagyok.-Indultam el felfelé.
-Csatlakozom.-Követett Zayn a lépcső irányába.Felmentünk és egyenként lezuhanyoztunk, majd lefeküdtünk aludni.
-Jó éjt Zayn.-Motyogtam fáradtan.
-Neked is Lexi. Dörmögte a fülembe férfias hangján, majd elaludtunk.
Reggel mikor kinyitottam a szememet, láttam hogy Zayn még alszik. Ásítottam, és nyújtózkodtam egyet, majd felültem. Néztem ahogy alszik. Így igazán magával ragadó látványt nyújtott. Hiszen külsőleg maga volt a tökéletesség. Tökéletes test, jól belőtt fekete haj, arányos orr, telt ajkak, és hosszú pillák. És akkor még ott vannak a gyönyörű barna szemei. Miért kell neki pont ilyennek lennie? Sajnáltam hogy elvesztettem a régi Zayn-t. Gondolataimból vissza térve, felé hajoltam és nyomtam egy lágy puszit az arcára. A szemeit lassan kinyitotta és ajkaira egy mosoly húzódott.
-Jó reggelt. -motyogtam miközben elhajoltam tőle.
-Neked is. -Ült fel ő is.
-Mész ma valahova dolgozni?
-Igen. El kell mennem. -Nézett rám hatalmas barna szemeivel.
-Mit kell csinálnod ma? -Kérdeztem kicsit szomorúan.
-Megbízói levelet kaptam. Csak fenyítés. Ha nem ellenkezik, nem kell hozzá érnem.-Mondta.
-Ne bántsd kérlek, ha nem muszáj. -Kérleltem. Aprót bólintott, majd fel kelt mellőlem, és a fürdőszobába sietett. Hallottam ahogy kinyitja a csapot, és lezuhanyzik. Mikor kijött láttam, hogy a törölköző a csípőjére van tekerve. Tökéletes V vonalának látványa a szemem elé tárult. Elő kotort a szekrényemből magának egy alsógatyát, majd rám nézett. Kezét a türcsijére csúsztatta, és ledobta azt. Elkerekedtek a szemeim, és azzal a lendülettel megfordultam. Ő erre csak halkan nevetett. Gyorsan felkapott néhány ruhát, majd nyomott egy puszit az arcomra és elment. Én is lementem anyuhoz és a tekintetét fürkésztem.
-Hova ment Zayn?-Kérdezte.
-Dolgozni kell mennie. -Néztem rá. Csak bólintott, és leült. Eltelhetett 1-2 óra, és én már halálra untam magam. Kopogtak. Anyut küldtem az ajtóhoz, így ő oda ballagott.
-Kicsim. Egy fiatalember keres téged. Bizonyos Harry. -Mondta. Basszus. Ez már megint mi a francot akar tőlem? Anyám persze betessékelte. Harold arcán egy kaján mosoly terült szét, és engem nézett.
-Mit szeretnél? -Kérdeztem tök közömbösen. Nem akartam hogy anyám lássa hogy feszült vagyok.
-Alexis, eljönnél velem ebédelni? -Kérdezte komolyan. Ugh.. mit mondjak? Anyám csak nézett minket, és mivel látta hogy nem fogok megszólalni, válaszolt helyettem.
-Szívesen elmegy, csak zavarban van. -Mosolygott.
-Rendben. Öltözz át. Itt megvárlak. -Tette az ártatlant a göndör. Fenébe. Felmentem és magamra kaptam egy elegánsabb ruhát. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy megint Harryvel legyek. Ki nyitottam az ajtót, és ott állt velem szemben.Nekem esett, és kegyetlenül kezdte szívni a nyakam.
-Mit akarsz tőlem? -Kérdeztem idegesen.
-Mindent a maga idejében kislány...
