8. Fejezet

-Kérlek Harry ne csinálj semmit. -Néztem a nagy zöld szemét.
-Úgy sincs jókedvem. -Vont vállát. Most őszintén... Mikor van neki?
-Tom a barátod volt?
-Igen. -Válaszolt egyszerűen. Úgy éreztem elment a kedve ettől az egésztől.
-Sajnálom. -Mondtam halkan.
-Ettől még nem lesz jobb. -Mondta csöppet bunkón, majd a kanapéra fordított és felállt. Tudtam hogy belülről most tombol.
-Bocsi.
-Most menj haza. Én felmegyek. Majd találkozunk.-Motyogta, majd elindult felfelé.
-Harry ne! ...Ne hagyj egyedül...kérlek. -Nyögtem ki nagy nehezen. Szívesen mentem volna haza, de féltem hogy hülyeséget csinál. Rám nézett, leült mellém és ajkait indulattól vezérelve nyomtam az enyémeknek. Hagytam, hisz ez egész kellemes érzés volt.  Csókunkat a telefonom szakította félbe. Fintorogva nézett a képernyőjére, melyen ez állt:

Bejövő hívás:

Anyu

Rá néztem, majd felvettem. Anyu már keresett. Aggódik értem, és követeli hogy menjek haza. Szuper.

-Tényleg haza kell mennem. Sajnálom hogy pont most hagylak itt. -Mondtam bűnbánón, amit egy halvány mosollyal jutalmazott.

-Köszi hogy eddig itt voltál. Haza viszlek. És remélem hamarosan megint itt leszel...Mellettem. - Mosolygott. Rá bólintottam, de ebben a legkevésbé sem voltam biztos. Nem volt biztonságos a közelében lenni, sem megnyugtató. De valahogy azért mégis féltettem őt. Féltem hogy butaságot csinál, pedig ez nagyon kitellett tőle.
-És..a kezed...Rendben lesz?
-Persze. Ne aggódj miatta.-Legyintett, de nekem ez nem volt ilyen egyszerű. Ujjaimat végig vezettem lila-kék-zöld foltjain, és monoklis szemén, mire felszisszent. Nagyon rossz volt látni hogy ezt tették vele. Akármilyen szemét srác is, ezt nem érdemli meg.
-Mondd hogy szeretsz...-Morogta a fülembe, amitől átfutott rajtam a hideg.
-De...
-Csak mondd! -Hallottam hangján hogy türelmetlen. Én pedig nem szerettem, tehát mért mondtam volna. De sajnáltam. Meghalt az egyik barátja, és elverték. Egy NORMÁLIS ember már rég ott hagyta volna a francba, de kicsit hozzá kötődtem. Csak szüksége van valakire aki mellette van...
-Én....Szeretlek. -Suttogtam, de kicsit elfintorodtam.
-Remélem egyszer őszintén mondod majd. -Nézett el mellettem, amitől rossz érzés kapott el.
-Egyszer majd talán. -Mondtam, mire tekintetét felém kapta, és ajkaira egy halvány mosoly látszott húzódni. Magamban elfintorodtam, de közelebb hajoltam egy csókért, amit meg is kaptam. Harry kicsit meglepődött de próbálta nem kimutatni. Beszálltunk az autójába, majd haza vitt. Oda felé semmi érdekesről nem esett szó.

***

A szobámban feküdtem az ágyamon, Linkin Parkot üvöltetve. Gondolkodtam. Két fiú között tengek. Mindkettejük nagyon veszélyes. Egyiket sem szeretem szívből. De nem bírom őket lerázni. Félek tőlük kicsit. Sőt..Inkább nagyon. De mégis..Ott van az az érzés. Hogy, félek, hogy bajuk esik.  Azért nem akarom hogy bajuk legyen... Az nem lenne jó.

Balra néztem, az ajtó felé, ami épp kinyílt. Először csak egy fekete farmert láttam, majd a farmer gazdája is megmutatkozott.
-Zayn, te mit keresel itt ilyen későn? -Kérdeztem, miközben felültem az ágyon.
-Anyukád elment. Kopogok már egy ideje, de nem nyitottál ajtót, ezért bátorkodtam bejönni.
-Zenét hallgattam.
-Igen, azt hallom. -Mosolygott és ledobta magát mellém. -Hol voltál tegnap? Kerestelek.
-Harrynél voltam. -Vontam vállat.
-Mi? Bántott téged? Hozzád ért? -Kérdezte fintorogva, és szemével a testem vizsgálta.
-Nem Zayn. Jól vagyok!  -Néztem a nagy barna szemeibe. Csalódott volt.
-Megmondtam hogy kerüld el azt a barmot, nem?
-Semmivel sem másabb mint te.
-Mi van? -Kérdezte meglepetten.
-Semmi. Bocsi..Én nem azért mondtam, de el tudom dönteni mit akarok.
-Igen, ebben biztos vagyok. -Forgatta a szemét. Védelmezőn átölelt, én pedig szorosan a karjai közé bújtam. Mint régen. Csend volt és nyugalom.
-Menjünk le sétálni. -Mosolygott felém, mire rá bólintottam. Lementünk sétálni, és épp egy elhagyatottabb részen sétáltunk, mikor egy fekete kocsi parkolt mellénk. Zayn nagy szemekkel nézte. Két nagy férfi szállt ki belőle. Csak annyit láttam, hogy az egyik csúnyán behúz Zaynnek. A következő pillanatban tompa fájdalmat éreztem, és minden elsötétült...