3.Fejezet

Harry nedves csókjaira ébredtem, melyeket a hasamon éreztem. 
-Mi a francot művelsz?-Förmedtem rá.Semmit sem szólt, csak az egyik kezével felnyúlt a pólómba, és a bal mellemet kezdte masszírozni.A hő, mely szétáradt a testembe, az arcomon vörös pírként jelent meg.Próbáltam lelökni magamról a kezét, de nem ment.
Végig az arcomat nézte, és még hümmögött is hozzá.
-Harry! Engedj már el!-Kiabáltam.Megemelt, és alám feküdt. Lovagló ülésbe ültetett az ölébe, majd idegesen rám nézett.
-Mondtam már hogy ne kiabálj!-Helyezte kezeit a derekamra.
-Bemegyek a fürdőbe és átöltözöm.-Szálltam le róla, majd be mentem. Felvettem a tegnapi ruháimat és az övéit a szennyesbe raktam. A magassarkúm nem vettem fel, mert abban nem tudok szaladni. A kezembe fogtam cipőimet és nagy levegőt vettem. 
-Gyerünk! Menni fog!-Biztattam magam halkan.Elszámoltam magamban háromig, majd kirúgtam az előttem lévő ajtót, és szaladni kezdtem.Le szaladtam a lépcsőn, és egyenesen a bejárati ajtó felé vettem az irányt.Szerencsémre az nyitva is volt, így kimehettem rajta. Mikor megfordultam, láttam hogy Harry szalad utánam, és hogy elég gyors.Futás közben elő vettem a mobilom, és Zayn-t hívtam.
-Szia Lexi!Mondd.-Hallottam édes, és meleg hangját.
-Könyörgöm Zayn segíts! Gyere értem!-Sírtam el magam.
-Hol vagy? És miért lihegsz?Futsz?-Hallatszott az aggodalmasság a hangján.
-Nem tudom.Várj, itt egy tábla. Valahol a Golden street-en leszek.-Mondtam bizonytalanul.
-Sietek ahogy tudok.-Mondta és letette a telefont.Lassultam mert fáradtam, de mikor hátra pillantottam és láttam hogy Harry mindjárt utol ér, ismét gyorsítottam. Átszaladtam a zebrán, ahol neki meg kellett állnia, mert sok autó jött. Megállás nélkül futottam, mikor egy autó dudáját hallottam. Felkaptam a fejem és láttam hogy Zayn az. Leparkolt tőlem pár méterre, és ekkor Harry is lassított. Futás helyett sétálni kezdett felénk.Zayn kipattant a kocsiból, én pedig könnyes szemekkel néztem rá.
-Mi a franc történt? És mit keres itt ez már megint?-Mérte végig dühösen Zayn a lihegő fiút.
-Tegnap randizni vitt.és..-Elcsuklott a hangom.Nem tudtam tovább beszélni.
-Szóval te vagy az akivel smárolt akkor este? Csak szólok, hagyd őt békén! Ő már az enyém.-Nézett nagyon idegesen Harry.
-Felejtsd el. Nem akarlak többé a közelében látni.
-Ezzel elkéstél haver.Nehéz préda. Meg kell szereznem.-Kuncogott Harry. Tudta, hogy ezzel csak jobban felhergeli Zaynt. Zayn kezei ökölbe szorultak, készült megütni Harry-t, de mikor rám nézett, és látta a félelmet a szememben, inkább hátrébb lépett.
-Lexi! Szállj be a kocsiba, és ne nézz ki az ablakon.-Lökött hátrébb Zayn.
-Mi? Ki ne találjátok, hogy itt fogtok verekedni!-Húztam Zayn-t a kocsi irányába.
-Szállj be!-Kiabált velem Zayn.Szemeimet ismét könnyek árasztották el.
-Zayn! Ha nem ülsz be te is, akkor inkább elmegyek Harry-vel.Nem fogom hagyni hogy össze verekedjetek.-Mondtam a sírástól kicsit vékonyabb hangon.
-Azt már nem! -ült be Zayn a kocsiba.
-Még találkozunk cica!-Fordított hátat Harry.Én is beültem Zayn mellé, de nem mertem a szemébe nézni.
-Nem értem! Hogy mehettél randizni ezzel a barom állattal?- Nézett rám Zayn, de csak a visszapillantó tükörből, ami a kocsi első ablakánál, középen található.
-Nem volt más választásom.-Motyogtam kedvetlenül.
-De volt. Szólhattál volna.-Mondta idegesen.-Legszívesebben széttrancsíroznám az arcát ennek a baromnak.-tette hozzá.
-Zayn nyugodj már meg. Az én életem. Az én döntéseim.Az én hibáim.
-Mégis engem hívtál, mikor baj volt.
-Mert tudom hogy rád bármikor számíthatok.-Semmit sem válaszolt, csak lefékezett a saját lakásánál.Kiszálltunk és bementünk.
-Haragszol rám.-Jelentettem ki.Semmit sem szólt, csak felhúzott a hálószobájába.
be csukta mögöttem az ajtót, majd lehúzta a ruhám cipzárját, és leszedte rólam. Átölelt, majd a melltartóm pántját kezdte el birizgálni.
-Mit csinálsz Zayn?-Tettem a mellkasára a kezem. Nem szólt hozzám, csak leszedte a melltartómat, és anélkül hogy végig mért volna, a szekrényéhez sétált. Elő vett belőle egy jó nagy pólót .Mikor vissza fordult, tudtam hogy végig akar nézni rajtam, ezért becsuktam a szemem.Tekintete szinte perzselt.Éreztem ahogy szemeit rajtam legelteti.Érintését éreztem derekamon.Közelebb húzott magához. Szemeimet kinyitottam, és láttam ahogy ajkába harap.Rám húzta a pólót, majd ledöntött az ágyra.
-Komolyan nem fogsz hozzám szólni?Nem haragudhatsz rám emiatt.-Bújtam be, meleg takarója alá.Ismét nem szólt, csak lekapcsolta a villanyt, majd mellém feküdt. Nekem simult, és a nyakamat csókolgatta.Maga felé fordított, majd nedves csókokat hagyott összevissza az arcomon.Végül még nyomott egy utolsó csókot az ajkaimra, majd elaludtunk. Reggel, egy hangos szuszogásra ébredtem. Zaynére. Nem akartam felébreszteni, ezért óvatosan kibújtam védelmező karjai alól, és a fürdő felé vettem az irányt.Gyorsan rendbe dobtam magam, és kotorászni kezdtem Zayn szekrényében. Tudtam hogy egyszer hagytam itt egy pólót és egy nadrágot.
-Fenébe. Hol a francban lehet?-Szitkozódtam magamban.
-Mit keresel? Hallottam magam mögül Zayn rekedtes, fáradt hangját.
-Egyszer hagytam itt egy pólót és egy nadrágot.-Motyogtam, miközben a szekrényét túrtam.
-Legfelső polc.-Mondta, majd hallottam, hogy elindult felém. Feltúrtam a felső polcot, és megtaláltam az egyik kedvenc kék farmeromat, meg egy Lila pólót. Hirtelen éreztem magamon Zayn meleg ölelését. Olyan megnyugtató és biztonságos volt.Mikor lehúztam a polcról a pólómat, egy levél esett a földre.
Tekintetemmel követtem, majd Zayn is ránézett.
-Ne nézd meg!-Figyelmeztetett Zayn.Ekkor az a gondolat futott át az agyamon, hogy lehet hogy a munkájával kapcsolatos.Felkaptam, majd beszaladtam a fürdőbe és bezárkóztam.
-Azonnal nyisd ki Alexis!-Hallottam Zayn hangján az idegességet.
-A munkáddal kapcsolatos, igaz?
-Kurva gyorsan nyisd ki azt a rohadt ajtót!-Üvöltött.
-Nem Zayn! El akarom olvasni.
-Meg ne próbált.Ha nem nyitsz ajtót, berúgom!-Hallottam erőteljes kiabálását az ajtón túlról.Nem törődtem vele, kinyitottam a levelet.
Levél tartalma: 
A fegyvert az irodában Bell-től kapod meg.A megbeszélt címre kell menned, a megbeszélt időpontra. Elég, ha behozod őt az irodába. Csak akkor alkalmazz erőszakot, ha ellenkezik.
xxRxx
A szemeim kikerekedtek.Zayn üvöltözött még valamit az ajtón túlról, de nem bírtam felfogni a szavait.Az húzott vissza a valóságba, hogy Zayn bele rúgott egyet az ajtóba.
Nem erősen, de nekem ez éppen elég volt, arrébb álltam.
-Alexis, nem akarom betörni az ajtót! Nyisd már ki!-Üvöltött.
-Nem! Félek tőled!-Mondtam elcsukló hangon.
-Elolvastad.Mondtam hogy ne!Nyisd ki az ajtót!-Ismételgette. Nagy levegőt vettem, és kinyitottam a fürdőszoba ajtaját. Zayn tekintete sötét volt. A könnyek csak folytak a szememből, és bámultam a fekete hajú fiút. Megragadta a csuklómat, és kihúzott a fürdőből. Az ágy felé ráncigált, és szó szerint rá lökött.
-Annyira sem voltál képes, hogy ne olvass bele!? Legszívesebben...Ahj.. megmondtam hogy semmi közöd hozzá!-Kiabálta, és közben kezeit ökölbe szorította. Az egész testem remegett a félelemtől.Ajkaim ketté nyíltak, szemeimmel követtem minden mozzanatát.Féltem, hogy meg fog ütni. Eddig soha nem láttam még őt ilyen agresszívnak. Persze már a suliban is láttam őt verekedni, de az más volt.
-M-Miért titkolóztál előttem?-Kérdeztem remegő hangon.
-Mert így megijesztelek téged. Nem akartam hogy valaha is tudd, hogy milyen is vagyok igazából. Meg akartam tartani előtted az álcát.
-Mikor lettél te .. ilyen?-Sírtam.
-Az idő múlik.Az emberek is változnak.
-De te kicserélődtél.Én a régi Zayn-t akarom.Azt aki mellettem volt ha bármi baj volt. Azt aki rám tudott úgy nézni, hogy nem az volt az első gondolata, hogy de jó lenne meghúzni ezt a csajt.-Üvöltöttem.
-Én még most is itt vagyok neked.Vigyázok rád.
-Mi ez a levél Zayn? Mit csinálsz te? 
-A főnök kéréseit teljesítem.De ne érts félre, nem ölök embereket. A fegyver csak fenyegetés, és önvédelem képpen van nálam. Én csak beviszem az irodába azokat, akikkel a főnök beszélni akar.Néha az a feladatom hogy megverjem őket, néha pedig kurvákat szállítok ide-oda. Remélem kielégítő volt a válasz.
-De..Én akarom a régi Zaynt.-Sírtam mint egy kislány.
-A régi Zayn egy szerencsétlen balfasz volt.
-Nem! A régi Zayn volt a legjobb barátom.És a régi Zaynhez még vonzódtam is. 
Felkaptam magamra a kék farmert, majd az ő pólójában lementem, és kimentem az ajtón.Haza felé vettem az irányt, de vissza néztem.Zayn a háza előtt állt, és engem nézett. Ahogy ment be, bele vert egyet a falba, amire én össze rezzentem. Ahogy ott álltam, a szél játszott a hajammal, és a könnyeket is kifújta a szememből. Ha valaki megkérdezte volna mi a baj, azt mondtam volna, hogy egyedül akarok lenni. Pedig nem így volt. Most volt csak igazán szükségem a társaságra. Mezítláb sétálgattam a hideg betonon, és azt kívántam, bár minden olyan lenne mint 2 évvel ezelőtt, mikor Zaynnel a barátságunk az 1. évét töltötte. Akkor voltam a legboldogabb. Egy 14 éves kamasz, akinek van egy 18 éves legjobb barátja, aki semmi többet nem akar tőle. Zayn akkor még ártatlan volt.Nem voltak ilyen fekete ügyei.Fáztam, mert a cipőm, a pólóm, és a dzsekim is nála maradt.Már majdnem otthon voltam, mikor megláttam azt a fekete autót, amitől rettegtem. Senki sem szállt ki belőle.Oda sétáltam hozzá, majd megnyitottam az ajtót.Érintésem alatt az ki is nyílt, és megpillantottam a barna, göndör hajú srácot.Zöld szemeivel végig mért, és értetlenül nézett rám.
-Hát veled mi a fene történt? Egy férfi pólóban, mezítláb, Dzseki nélkül Tavasszal? Ehhez még nincs elég jó idő.Mi történt?-Kérdezgetett, majd behúzott az autóba, és feltekerte a fűtést. Nagyon fáztam Testem csupa libabőr volt, vacogtam.
-Tessék.Ezt vedd fel!-Nyújtotta kabátját.Nem akartam felvenni.Megragadta a karom, és lovagló ülésbe húzott az ölébe.A kabátját rám terítette, majd átkarolt..Mesélj.
Ismét nem beszéltem, csak szemeimet árasztotta el újból a könny.
-Bántott téged, az az elvetemült?
-Nem.Csak megtudtam, hogy nem az, akinek én gondoltam, vagy megismertem.
-Biztonságban vagy.
-Melletted?Nem is tudom, hogy kitől féljek jobban.-Motyogtam.Ő csak kuncogott, majd megnézte a még mindig a nyakamon éktelenkedő fognyomait.
-Elhalványodott.-Mondta, majd ugyan ott kezdte szívni, és harapni.
-Harry! Ez fáj.-Motyogtam erőtlenül. Mintha meg sem hallotta volna, csinálta tovább. Hagytam neki. Nem érdekelt mit művel a nyakammal.
-Csörög a telefonod.-Mondta majd leszállt a nyakamról.
-Elő szedtem a farzsebemből a rezgő mobilt, majd a képernyőjére néztem.
Bejövő hívás: Anyu :)
-Fel kell vennem.-Néztem a göndörre.Csak bólintott, én pedig felvettem a telefont.
-Szia anyu!
-Szia kicsim.Csak gondoltam felhívlak, hogy amíg nem javul a nagyid állapota, nem tudok haza menni.Örülnék, ha Zayn vigyázna rád.Nem szeretem ha egyedül vagy otthon.
-Figyelj anyu.Zaynnel jelenleg bonyolult a kapcsolatunk.
-Csak nem jártok?Hisz ez szuper.Zayn egy nagyon rendes srác.
-Nem anyu.De ne aggódj, találok mást, aki vigyáz rám.-Ekkor megpillantottam egy kósza mosolyt Harry arcán.
-De vigyázz, mert sok elmebeteg járkál az utcán.
-Tudom.Elég könnyű belefutni egybe.-Néztem Harry szemébe.Tudta hogy róla beszélek.
-Na jó, akkor majd még beszélünk.Szia kicsim.-Tette le anyu a telefont.
-Elmebeteg, mi?-Mozgatta meg alattam a csípőjét.Ajkaimat egy apró nyögés hagyta el.
-Egy normális férfi nem akarja, hogy egy lány rettegjen tőle.
-Át megyünk hozzád, hogy felvehess valami normális ruhát.-Mondta, majd leültetett az anyós ülésre, és elindult a házunkhoz.