4.Fejezet

Leparkolt a házunk előtt, majd kiszállt a kocsiból, és engem is kisegített. Elindultam az ajtó felé és ő is követett engem.Bementünk a házba, majd fel a szobámba.
-Várj meg kint.Átöltözöm.-Támaszkodtam az ajtónak.
-Nem fogok kimenni.-Jelentette ki.
-De, menj ki!-Löktem meg az ajtó irányába.
-Mit teszel ha nem megyek? Csak nem szólsz Zayn-nek?Jobban szeretnéd, ha most ő lenne itt?-Kuncogott Harry.
-Fogd be.-Mondtam, majd kivettem egy pólót a szekrényemből. Be mentem a fürdőszobába, és magamra zártam az ajtót.Gyorsan átvettem a pólót és lemostam a lábamat is. Vissza mentem a szobámba, de Harry sehol sem volt.Le sétáltam a lépcsőn, és láttam hogy ott ül a kanapén.Idegesen oda sétáltam hozzá.
-Menned kellene.-Néztem rá.
-Nem is csináltam semmit.
-Nem vagy kellemes társaság.
-Ezen változtathatunk.-Húzott le maga mellé.Hátra döntött a kanapén, és felém feküdt.
-Engedj el!-Morogtam kedvetlenül.
-Mikor érted már meg, hogy az enyém vagy?
-Soha.Érted? Soha!Nem vagyok a tiéd, és nem is leszek.-Toltam hátrébb.
-Ó, dehogy is nem!-Kuncogott halkan.
-Hagyjál már!Nem akarok a közeledben lenni.-Ficánkoltam alatta jobbra-balra.
Lásd be hogy akarsz.Élvezed amit veled csinálok.-Mosolygott magabiztosan.
-Ez nem igaz.-Bújtam ki alóla.Felállt mellém és a derekamnál fogva magához húzott. Elnézett a vállam mellett egy pontra, majd ajkait lágyan az enyéimnek nyomta.Most először élveztem amit csinált.Nyelveinek szabad utat adtam,és ő ezt ki is használta. A csók közben ágyékát az enyémnek préselte, és megmarkolta a fenekemet.Valahogy most olyan direkt gyengéd volt. Mikor elszakadtunk egymás ajkától, kuncogva bámulta a pontot a vállam felett. Lassan hátra néztem, és Zayn-t pillantottam meg az ajtóban. A gyönyörű barna szemei csalódottságot tükröztek.
-Megmondtam hogy ne menj a közelébe!-Nézett el mellettem Zayn.
-Nem én mentem oda hozzá.Csak parkoltam az edző terem előtt, indulásra készen, és ő jött oda az autómhoz.Didergett, és nem hagytam hogy így rohangáljon az utcán.-Monda tök komolyan Harry.-Nem értem hogy engedhetted el így.-Tette hozzá.
-Semmi közöd hozzá, mit csináltunk.Tűnj el innen.-Sziszegte Zayn.
-Alapból menni készültem.Tudod én normális munkával keresem a pénzem.
-Ó valóban? És mit csinálsz? Kurva vagy?-Nevetett cinikusan Zayn.
-A te pofád mindjárt kurvára be lesz törve.-Szorította ökölbe a kezét Harry.
-Fiúk! Elég!-Álltam közéjük.A levegő forrt köztük. Nem vették le a szemüket egymásról. 
-Harry kérlek, hagyd!-Néztem rá.Semmit sem reagált, ugyan olyan komoly tekintettel mered Zayn-re. 
-Zayn..Legalább te legyél normális.-Ő sem reagált.Találnom kellett valamit, ami lenyugtatta őket, csak fogalmam sem volt hogy mit.
-Zayn! Nekünk beszélnünk kell!-Löktem hátrébb erőteljesen.-Harry, neked pedig menned.
-Később még beszélünk baby. -Nyomott egy nedves csókot az ajkaimra, majd elment. Zayn ettől még idegesebb lett.
-Hogy hagyhatod neki?-Fintorodott el.
-Ez bonyolultabb mint gondolod.-Túrtam bele a hajamba.
-Nem hiszem.És nem fogom hagyni hogy az övé legyél.-Lépett oda hozzám.
-Ez nem a te döntésed.És ha én ezt akarom?
-Tudom hogy nem akarod.
-Nem tudom mit akarok.-Morogtam.
-Soha többé ne hagyj ott, csak így.Nagyon meg ijesztettél.Ráadásul megint összefutottál ezzel a tetűvel.-Mérgelődött.
-Féltem tőled Zayn.
-Soha nem bántanálak.
-Akkor nem úgy tűnt.
-Ideges voltam.Nem kellett volna elolvasnod a levelet.-Feszítette meg állkapcsát.
-Nem kellett volna téged ilyen közel engednem magamhoz.-Fordítottam hátat.
-Ez egy hatalmas nagy baromság.De meg kell értened, hogy nem mindenki hisz a tündérmesékben.Az a világ amit te magad köré képzelsz, valójában nem létezik.-Oktatott ki Zayn.
-Akkor mi a valóság? Az, hogy megversz embereket, vagy megölöd őket? Mutasd meg a valóságot nekem Zayn!-Mondtam a normálnál, kicsit nagyobb hang erővel.
-A valóságot akarod látni?Hát legyen.Öltözz és menjünk.-Mondta idegesen.
-És hova?-Vettem visszább.
-Eljössz velem az irodába.De ott ne várd hogy bármi is tetsszen neked.-Nézett el mellettem.Csak álltam vele szemben, ő pedig oda adta nekem a dzsekimet. Felhúztam a cipőm, és elindultunk.Már a kocsiban ültünk mikor végül megszólaltam.
-Nem akarom látni.-Estem kétségbe.
-Nem érdekel mit akarsz.Alexis.Te nem a valóságban élsz.Látnod kell, különben örökké csalódott hazugság lesz az életed.-Tette a jobb kezét a combomra.
-Zayn, ne érj hozzám!-Löktem le magamról.Idegesen vett egy nagy levegőt majd még feljebb csúsztatta a kezét.Hagytam neki, hogy simogassa a combom, mert tudtam hogy annál jobban csinálni akarja, minél jobban ellenkezek.
-Itt vagyunk.-Állt meg egy lepukkant épületnél.
-Hát ez nagyon csúf.-Jegyeztem meg.
-Kívülről igen.De az alagsor méregdrága cuccokkal van berendezve.-Segített ki a kocsiból.Oda mentünk az ajtó elé, és én már akkor is remegve fújtam ki a levegőt.
Zayn kinyitotta az ajtót, és bementünk.Fent senki sem volt.Zayn egy lépcsőhöz vezetett, amin lesétáltunk.
-Jó hogy itt vagy Zayn! A főnök látni akar.-Hallottam egy kéjes női hangot.
-Itt kell megvárnod.-Ültetett le egy fekete fotelba.-Bement egy ajtón, én pedig körbe néztem a nagy teremben.Tényleg minden nagyon drága lehetett. De az emberek.. Ijesztőek voltak. Volt a teremben rajtam kívül három férfi és az a nő.
-Szia! Hogy hívnak? -Mosolygott elbűvölően.
-A-Alexis vagyok.-Dadogtam.
-Én pedig Diana.-Ölelt át. Hát ennek nem nagyon örültem, mert az igazság az, hogy még tőle is féltem.
-Te itt dolgozol?-Néztem rá meglepődve.-Jajj szívem..hát persze.-Mosolygott.
-Ő egy rohadt nagy prosti.-Hallottam egy nevető férfihangot mögüle.
-Pofa be Jake..-Fordult hátra.
-Tehát te az utcán dolgozol?-Néztem rá sajnálkodva.
-Igen.Amúgy hogy-hogy Zayn ide hozott téged?-Mért végig a szemével.
-Azt mondta meg kell látnom az igazságot.-Motyogtam az ajtó felé meredve.
-Zayn utálja ha valaki álom világban él.-Ült le a fotel karjára egy barna hajú, elég fiatal srác.-Amúgy Louis vagyok.-Nyújtotta a kezét.Megfogtam azt, ő pedig megrázta.
-Gondolom te is itt dolgozol.-Mondtam szomorúan.
-Nem.Én a 'Főnök' keresztfia vagyok.-Mikor ezt kimondta, nem kicsit meg könnyebbültem .
-Levegőre van szükségem.-Álltam fel.
-Kikísérlek.-Mosolygott az a Louis gyerek.Kimentünk az utcára, ahol én nagy levegőket vettem.
-Látom új neked ez az egész.-Kuncogott.
-Nem akarok látni ebből semmit!-Járkáltam föl s alá.
-Kegyetlen dolog volt Zayn-től hogy ide hozott.Amúgy hogy lehet hogy elmondta hogy mit csinál?-Értetlenkedett.
-Találtam egy levelet.Amire azt mondta ne olvassam el..de megtettem.
-Nem ütött meg?-Vizsgálgatott a szemével.
-Mi?Nem..miért?-Dadogtam.
-Mert elég gyorsan bepipul.Nem te lennél az első lány akit megütött.-A szemeim ismét elkerekedtek.Zihálva vettem a levegőt.Kezdtem Zayn-től jobban tartani mint attól a másik elvetemülttől. Harry-től.
-És te is kapsz ilyen 'megbízásokat'?-Kérdeztem pár perc csend után.
-Nem.Én csak bejárok ide ha unatkozom.Eszem ágában sincs verekedni meg ilyenek.
-Mesélj kérlek magadról.Hány éves vagy?Vagy..van barátnőd?
-18 éves vagyok, és nincs.Félteném őt.Túl sok a rossz akarója a keresztapámnak.
-Értem.
-És, te és Zayn együtt vagytok?-Nézett végig rajtam.
-Nem.-Adtam a gyors választ.
-Akkor pasid van?-kék szemeivel az enyémekbe meredt.
-Nincs.Jelentkezők akadnának, csak az összes ilyen elvetemült.-Morogtam.
-Zayn még bent lesz egy ideig.Itt az autóm egy sarokra, és hideg van.Nem ülünk be?
-Oké.-Mondtam, majd oda sétáltunk az autójához és beültünk.Sötétített üvegei voltak, és őszintén szólva, biztos méregdrága autó volt.Fekete színe elég civillé tette. Beültünk előre, és ő a kormánynak támaszkodva nézett rám.
-Egy ilyen lánynak nem szabadott volna ilyen társaságba keverednie.-mondta halkan.
-Milyennek?Kicsinek? Szerencsétlennek?-Flegmáztam.
-Szépnek.-Vágott közbe.Csak elakadt lélegzettel meredtem rá, majd ő közelebb hajolt hozzám, és puha csókokat nyomott a nyakamra.
-Ne csináld!-Toltam hátrébb.
-Sajnálom.Kérlek ne nézz nagyon rámenősnek emiatt.-Kérlelt.
-Hát, pedig ez az volt.-Nevettem.Ő is csak mosolygott.
-Gondolom sokan próbálkoznak így.
-Ami azt illeti, nem...-Vontam meg a vállam.
-Tudtad,hogy a sötétítő üvegen kívül a szigetelés is jó?-Nézett körbe az autóban.
-Ez most hogy jön ide?-Mosolyogtam rá értetlenül.
-Semmit nem fognak kint hallani a sikításból.
-Mi van?Remélem rosszul hallok.
-Csak vicceltem, nyugi.
-Nem röhögtem halálra magam.-Néztem rá komoly tekintettel.
-De, most mi rossz lenne benne? Mindenkinek jó lenne. -Simított végig az arcomon.
-Louis!Hagyd már abba.Nem hiszem el hogy nem vagy képes magad vissza fogni.
-Mi az? Be ijedtél?Vagy..nem voltál még együtt férfival?-Kuncogott.
-Nem, nem voltam, és nem is te leszel az első.-Nyitottam volna az ajtót, de bezárta.
-Gyengéd vagyok.-Mondta halkan, majd kicsatolta az övét.
-Louis!Engedj ki!Nem érted hogy én nem akarom?-Néztem a szemébe szinte könyörögve.
-Sajnálom.Nem tudom miért csináltam ezt.Nem vagyok ilyen igazából, csak téged valahogy annyira megkívántalak.-Csatolta vissza az övét a barna hajú srác.
-Csak ne csináld többet.Van elég bajom enélkül is.-Néztem ki az ablakon.
-Rendben.-Mondta, majd kizárta az ajtót.Vissza mentünk az irodába, ahol Zayn totyorgott idegesen.
-Nem megmondtam, hogy itt várj?-Szidott le hirtelen.
-Nem megmondtam hogy nem vagyok kisgyerek?-Szóltam neki vissza. A 'Haverjai' mind 'Jujj'-ogtak meg 'Húúúú'-ztak , amire ő megfeszítette az állkapcsát.
-Leszarom mi vagy.. Azt mondtam itt várj.
-Nem érdekel.Vannak saját döntéseim.Amúgy..mikor lettél te ekkora seggfej?
-Meg mutatom mekkora seggfej vagyok.-Mondta idegesen, majd egy szoba felé kezdett húzni.A 'haverjai' csak röhögtek a jeleneten.Behúzott egy kis takarító szoba szerű helyiségbe, és lekapcsolta a villanyt.
-Mi a fenét csinálsz?-Tapogatóztam a korom sötétben.
-Megtanítom neked, hogy az van, amit én mondok.-Kuncogott a fülembe a hátam mögül.
-Zayn! Engedj ki innen! Ez nem vicces.
-Nem viccnek szántam, hanem leckének.-Felemelt, és neki döntött a falnak.
-Miért nem tudsz olyan lenni mint régen?-Folyt le pár könnycsepp az arcomon.
-Mert az az idő elmúlt.
-Akkor engem is felejts el a múltaddal együtt.-Kászálódtam ki a kezei közül.
-Nem, mert te nem csak a múltamban, hanem a jelenemben is szerepet játszol.
-Úgy érted játszottam.
-Nem.Ha úgy érteném, azt mondtam volna.-Szorított magához. 
-Annyira kemény és ijesztő lettél.3 vagy 4 napja még normális voltál.-Sírtam.
-De azóta megtudtál rólam sok mindent.És az igazság az, hogy ilyen vagyok igazából.
-De, velem soha nem voltál ilyen.Annyira hiányzol.-Borultam a mellkasára.
-Sajnálom.Gyere, menjünk haza.-Mondta, majd kizárta az ajtót.
                                           ***Alexis lakásán***
-Gyere, menjünk fel a szobádba.-Húzott fel Zayn a kanapéról.
-De miért?-Néztem rá kíváncsian.
-Csak gyere.-Húzott a karomnál fogva.Becsukta a szoba ajtómat, majd az ágyamhoz ráncigált.Heves csókot nyomott ajkaimra, mikor megcsörrent a telefonom.
-Ne vedd fel!-Tapasztotta újra az ajkaimhoz az ajkait.Rá néztem a telefonomra és láttam hogy anyu az.
-Muszáj.-Toltam arrébb magamtól, majd felvettem a telefont.
-Szia anyu.Ne aggódj már..nem fogok meghalni.-Nevettem, mert előre tudtam hogy aggodalmaskodni fog.
-Csak gondoltam szólok, hogy egy félóra múlva otthon vagyok. A nagyidat kiengedték.-Hallottam mosolygós hangját.
-Rendben.Szia.-Letettem a telefont.Úgy éreztem, hogy ez most megmentett Zayn-től.
-Fenébe.Az este lefújva.-Kaptam egy lágy puszit az arcomra.
-Nem mintha bármi is lett volna, ha anyu nem jön.
-Nehogy elhidd hogy így van.-Nyalta meg az ajkait nyomatékosítás képpen.
Csak nevettem rajta, majd lementem.Nem követett engem, a szobámban maradt. Ismét csörgött a telefonom, de nem anyu volt.
Bejövő hívás: Ismeretlen
Felvettem és nem meglepően Harry volt az.
-Mit szeretnél?-Kérdeztem flegmán.
-Holnap találkozzunk!Beszélnünk kell.
-Rendben van.-Adtam be a derekam, mert elég fáradt voltam.
-Komolyan?Hát..oké.Jó éjt.-Mondta majd letette.Ekkor rá jöttem, hogy azt nem is mondta, hogy mikor és hol.Megvontam a vállam és leültem a kanapéra. Zayn is utána jött, és hirtelen elkezdtünk arról az időről beszélgetni, mikor még minden más volt.
-Mi volt rólam az első gondolatod?-Nézett rám kíváncsian.
-Az első gondolatom rólad: Jól nézel ki, de olyan flegmának tűnsz. Jobb lesz elkerülni téged, amúgy is túl idős vagy.Ma beszéltünk utoljára.-Mosolyogtam.
-Ez olyan kis kedves..Én rólad: Ártatlan és magányos.Kell neki egy barát. Jó fejnek tűnik, majd én elrontom.-Kuncogott édesen.
-Hát ez nem jött be.Én jó vagyok. Nem is fogok olyan lenni mint te, soha.-Túrtam bele fekete hajába.
-Tudom.-Hajolt közelebb egy csókért, de ebben a pillanatban anyu lépett a nappaliba.
-Sziasztok.-Mosolygott mint aki semmit sem vett észre.Gyorsan felpattantam és átöleltem.
-Volt valami érdekes ez alatt a hét alatt?-Kérdezte nagy kíváncsisággal. Ekkor végig gondoltam mindent, és el kellett fordulnom, mert egy könnycsepp hullott ki a szememből.
-Nem anyu, semmi..

3.Fejezet

Harry nedves csókjaira ébredtem, melyeket a hasamon éreztem. 
-Mi a francot művelsz?-Förmedtem rá.Semmit sem szólt, csak az egyik kezével felnyúlt a pólómba, és a bal mellemet kezdte masszírozni.A hő, mely szétáradt a testembe, az arcomon vörös pírként jelent meg.Próbáltam lelökni magamról a kezét, de nem ment.
Végig az arcomat nézte, és még hümmögött is hozzá.
-Harry! Engedj már el!-Kiabáltam.Megemelt, és alám feküdt. Lovagló ülésbe ültetett az ölébe, majd idegesen rám nézett.
-Mondtam már hogy ne kiabálj!-Helyezte kezeit a derekamra.
-Bemegyek a fürdőbe és átöltözöm.-Szálltam le róla, majd be mentem. Felvettem a tegnapi ruháimat és az övéit a szennyesbe raktam. A magassarkúm nem vettem fel, mert abban nem tudok szaladni. A kezembe fogtam cipőimet és nagy levegőt vettem. 
-Gyerünk! Menni fog!-Biztattam magam halkan.Elszámoltam magamban háromig, majd kirúgtam az előttem lévő ajtót, és szaladni kezdtem.Le szaladtam a lépcsőn, és egyenesen a bejárati ajtó felé vettem az irányt.Szerencsémre az nyitva is volt, így kimehettem rajta. Mikor megfordultam, láttam hogy Harry szalad utánam, és hogy elég gyors.Futás közben elő vettem a mobilom, és Zayn-t hívtam.
-Szia Lexi!Mondd.-Hallottam édes, és meleg hangját.
-Könyörgöm Zayn segíts! Gyere értem!-Sírtam el magam.
-Hol vagy? És miért lihegsz?Futsz?-Hallatszott az aggodalmasság a hangján.
-Nem tudom.Várj, itt egy tábla. Valahol a Golden street-en leszek.-Mondtam bizonytalanul.
-Sietek ahogy tudok.-Mondta és letette a telefont.Lassultam mert fáradtam, de mikor hátra pillantottam és láttam hogy Harry mindjárt utol ér, ismét gyorsítottam. Átszaladtam a zebrán, ahol neki meg kellett állnia, mert sok autó jött. Megállás nélkül futottam, mikor egy autó dudáját hallottam. Felkaptam a fejem és láttam hogy Zayn az. Leparkolt tőlem pár méterre, és ekkor Harry is lassított. Futás helyett sétálni kezdett felénk.Zayn kipattant a kocsiból, én pedig könnyes szemekkel néztem rá.
-Mi a franc történt? És mit keres itt ez már megint?-Mérte végig dühösen Zayn a lihegő fiút.
-Tegnap randizni vitt.és..-Elcsuklott a hangom.Nem tudtam tovább beszélni.
-Szóval te vagy az akivel smárolt akkor este? Csak szólok, hagyd őt békén! Ő már az enyém.-Nézett nagyon idegesen Harry.
-Felejtsd el. Nem akarlak többé a közelében látni.
-Ezzel elkéstél haver.Nehéz préda. Meg kell szereznem.-Kuncogott Harry. Tudta, hogy ezzel csak jobban felhergeli Zaynt. Zayn kezei ökölbe szorultak, készült megütni Harry-t, de mikor rám nézett, és látta a félelmet a szememben, inkább hátrébb lépett.
-Lexi! Szállj be a kocsiba, és ne nézz ki az ablakon.-Lökött hátrébb Zayn.
-Mi? Ki ne találjátok, hogy itt fogtok verekedni!-Húztam Zayn-t a kocsi irányába.
-Szállj be!-Kiabált velem Zayn.Szemeimet ismét könnyek árasztották el.
-Zayn! Ha nem ülsz be te is, akkor inkább elmegyek Harry-vel.Nem fogom hagyni hogy össze verekedjetek.-Mondtam a sírástól kicsit vékonyabb hangon.
-Azt már nem! -ült be Zayn a kocsiba.
-Még találkozunk cica!-Fordított hátat Harry.Én is beültem Zayn mellé, de nem mertem a szemébe nézni.
-Nem értem! Hogy mehettél randizni ezzel a barom állattal?- Nézett rám Zayn, de csak a visszapillantó tükörből, ami a kocsi első ablakánál, középen található.
-Nem volt más választásom.-Motyogtam kedvetlenül.
-De volt. Szólhattál volna.-Mondta idegesen.-Legszívesebben széttrancsíroznám az arcát ennek a baromnak.-tette hozzá.
-Zayn nyugodj már meg. Az én életem. Az én döntéseim.Az én hibáim.
-Mégis engem hívtál, mikor baj volt.
-Mert tudom hogy rád bármikor számíthatok.-Semmit sem válaszolt, csak lefékezett a saját lakásánál.Kiszálltunk és bementünk.
-Haragszol rám.-Jelentettem ki.Semmit sem szólt, csak felhúzott a hálószobájába.
be csukta mögöttem az ajtót, majd lehúzta a ruhám cipzárját, és leszedte rólam. Átölelt, majd a melltartóm pántját kezdte el birizgálni.
-Mit csinálsz Zayn?-Tettem a mellkasára a kezem. Nem szólt hozzám, csak leszedte a melltartómat, és anélkül hogy végig mért volna, a szekrényéhez sétált. Elő vett belőle egy jó nagy pólót .Mikor vissza fordult, tudtam hogy végig akar nézni rajtam, ezért becsuktam a szemem.Tekintete szinte perzselt.Éreztem ahogy szemeit rajtam legelteti.Érintését éreztem derekamon.Közelebb húzott magához. Szemeimet kinyitottam, és láttam ahogy ajkába harap.Rám húzta a pólót, majd ledöntött az ágyra.
-Komolyan nem fogsz hozzám szólni?Nem haragudhatsz rám emiatt.-Bújtam be, meleg takarója alá.Ismét nem szólt, csak lekapcsolta a villanyt, majd mellém feküdt. Nekem simult, és a nyakamat csókolgatta.Maga felé fordított, majd nedves csókokat hagyott összevissza az arcomon.Végül még nyomott egy utolsó csókot az ajkaimra, majd elaludtunk. Reggel, egy hangos szuszogásra ébredtem. Zaynére. Nem akartam felébreszteni, ezért óvatosan kibújtam védelmező karjai alól, és a fürdő felé vettem az irányt.Gyorsan rendbe dobtam magam, és kotorászni kezdtem Zayn szekrényében. Tudtam hogy egyszer hagytam itt egy pólót és egy nadrágot.
-Fenébe. Hol a francban lehet?-Szitkozódtam magamban.
-Mit keresel? Hallottam magam mögül Zayn rekedtes, fáradt hangját.
-Egyszer hagytam itt egy pólót és egy nadrágot.-Motyogtam, miközben a szekrényét túrtam.
-Legfelső polc.-Mondta, majd hallottam, hogy elindult felém. Feltúrtam a felső polcot, és megtaláltam az egyik kedvenc kék farmeromat, meg egy Lila pólót. Hirtelen éreztem magamon Zayn meleg ölelését. Olyan megnyugtató és biztonságos volt.Mikor lehúztam a polcról a pólómat, egy levél esett a földre.
Tekintetemmel követtem, majd Zayn is ránézett.
-Ne nézd meg!-Figyelmeztetett Zayn.Ekkor az a gondolat futott át az agyamon, hogy lehet hogy a munkájával kapcsolatos.Felkaptam, majd beszaladtam a fürdőbe és bezárkóztam.
-Azonnal nyisd ki Alexis!-Hallottam Zayn hangján az idegességet.
-A munkáddal kapcsolatos, igaz?
-Kurva gyorsan nyisd ki azt a rohadt ajtót!-Üvöltött.
-Nem Zayn! El akarom olvasni.
-Meg ne próbált.Ha nem nyitsz ajtót, berúgom!-Hallottam erőteljes kiabálását az ajtón túlról.Nem törődtem vele, kinyitottam a levelet.
Levél tartalma: 
A fegyvert az irodában Bell-től kapod meg.A megbeszélt címre kell menned, a megbeszélt időpontra. Elég, ha behozod őt az irodába. Csak akkor alkalmazz erőszakot, ha ellenkezik.
xxRxx
A szemeim kikerekedtek.Zayn üvöltözött még valamit az ajtón túlról, de nem bírtam felfogni a szavait.Az húzott vissza a valóságba, hogy Zayn bele rúgott egyet az ajtóba.
Nem erősen, de nekem ez éppen elég volt, arrébb álltam.
-Alexis, nem akarom betörni az ajtót! Nyisd már ki!-Üvöltött.
-Nem! Félek tőled!-Mondtam elcsukló hangon.
-Elolvastad.Mondtam hogy ne!Nyisd ki az ajtót!-Ismételgette. Nagy levegőt vettem, és kinyitottam a fürdőszoba ajtaját. Zayn tekintete sötét volt. A könnyek csak folytak a szememből, és bámultam a fekete hajú fiút. Megragadta a csuklómat, és kihúzott a fürdőből. Az ágy felé ráncigált, és szó szerint rá lökött.
-Annyira sem voltál képes, hogy ne olvass bele!? Legszívesebben...Ahj.. megmondtam hogy semmi közöd hozzá!-Kiabálta, és közben kezeit ökölbe szorította. Az egész testem remegett a félelemtől.Ajkaim ketté nyíltak, szemeimmel követtem minden mozzanatát.Féltem, hogy meg fog ütni. Eddig soha nem láttam még őt ilyen agresszívnak. Persze már a suliban is láttam őt verekedni, de az más volt.
-M-Miért titkolóztál előttem?-Kérdeztem remegő hangon.
-Mert így megijesztelek téged. Nem akartam hogy valaha is tudd, hogy milyen is vagyok igazából. Meg akartam tartani előtted az álcát.
-Mikor lettél te .. ilyen?-Sírtam.
-Az idő múlik.Az emberek is változnak.
-De te kicserélődtél.Én a régi Zayn-t akarom.Azt aki mellettem volt ha bármi baj volt. Azt aki rám tudott úgy nézni, hogy nem az volt az első gondolata, hogy de jó lenne meghúzni ezt a csajt.-Üvöltöttem.
-Én még most is itt vagyok neked.Vigyázok rád.
-Mi ez a levél Zayn? Mit csinálsz te? 
-A főnök kéréseit teljesítem.De ne érts félre, nem ölök embereket. A fegyver csak fenyegetés, és önvédelem képpen van nálam. Én csak beviszem az irodába azokat, akikkel a főnök beszélni akar.Néha az a feladatom hogy megverjem őket, néha pedig kurvákat szállítok ide-oda. Remélem kielégítő volt a válasz.
-De..Én akarom a régi Zaynt.-Sírtam mint egy kislány.
-A régi Zayn egy szerencsétlen balfasz volt.
-Nem! A régi Zayn volt a legjobb barátom.És a régi Zaynhez még vonzódtam is. 
Felkaptam magamra a kék farmert, majd az ő pólójában lementem, és kimentem az ajtón.Haza felé vettem az irányt, de vissza néztem.Zayn a háza előtt állt, és engem nézett. Ahogy ment be, bele vert egyet a falba, amire én össze rezzentem. Ahogy ott álltam, a szél játszott a hajammal, és a könnyeket is kifújta a szememből. Ha valaki megkérdezte volna mi a baj, azt mondtam volna, hogy egyedül akarok lenni. Pedig nem így volt. Most volt csak igazán szükségem a társaságra. Mezítláb sétálgattam a hideg betonon, és azt kívántam, bár minden olyan lenne mint 2 évvel ezelőtt, mikor Zaynnel a barátságunk az 1. évét töltötte. Akkor voltam a legboldogabb. Egy 14 éves kamasz, akinek van egy 18 éves legjobb barátja, aki semmi többet nem akar tőle. Zayn akkor még ártatlan volt.Nem voltak ilyen fekete ügyei.Fáztam, mert a cipőm, a pólóm, és a dzsekim is nála maradt.Már majdnem otthon voltam, mikor megláttam azt a fekete autót, amitől rettegtem. Senki sem szállt ki belőle.Oda sétáltam hozzá, majd megnyitottam az ajtót.Érintésem alatt az ki is nyílt, és megpillantottam a barna, göndör hajú srácot.Zöld szemeivel végig mért, és értetlenül nézett rám.
-Hát veled mi a fene történt? Egy férfi pólóban, mezítláb, Dzseki nélkül Tavasszal? Ehhez még nincs elég jó idő.Mi történt?-Kérdezgetett, majd behúzott az autóba, és feltekerte a fűtést. Nagyon fáztam Testem csupa libabőr volt, vacogtam.
-Tessék.Ezt vedd fel!-Nyújtotta kabátját.Nem akartam felvenni.Megragadta a karom, és lovagló ülésbe húzott az ölébe.A kabátját rám terítette, majd átkarolt..Mesélj.
Ismét nem beszéltem, csak szemeimet árasztotta el újból a könny.
-Bántott téged, az az elvetemült?
-Nem.Csak megtudtam, hogy nem az, akinek én gondoltam, vagy megismertem.
-Biztonságban vagy.
-Melletted?Nem is tudom, hogy kitől féljek jobban.-Motyogtam.Ő csak kuncogott, majd megnézte a még mindig a nyakamon éktelenkedő fognyomait.
-Elhalványodott.-Mondta, majd ugyan ott kezdte szívni, és harapni.
-Harry! Ez fáj.-Motyogtam erőtlenül. Mintha meg sem hallotta volna, csinálta tovább. Hagytam neki. Nem érdekelt mit művel a nyakammal.
-Csörög a telefonod.-Mondta majd leszállt a nyakamról.
-Elő szedtem a farzsebemből a rezgő mobilt, majd a képernyőjére néztem.
Bejövő hívás: Anyu :)
-Fel kell vennem.-Néztem a göndörre.Csak bólintott, én pedig felvettem a telefont.
-Szia anyu!
-Szia kicsim.Csak gondoltam felhívlak, hogy amíg nem javul a nagyid állapota, nem tudok haza menni.Örülnék, ha Zayn vigyázna rád.Nem szeretem ha egyedül vagy otthon.
-Figyelj anyu.Zaynnel jelenleg bonyolult a kapcsolatunk.
-Csak nem jártok?Hisz ez szuper.Zayn egy nagyon rendes srác.
-Nem anyu.De ne aggódj, találok mást, aki vigyáz rám.-Ekkor megpillantottam egy kósza mosolyt Harry arcán.
-De vigyázz, mert sok elmebeteg járkál az utcán.
-Tudom.Elég könnyű belefutni egybe.-Néztem Harry szemébe.Tudta hogy róla beszélek.
-Na jó, akkor majd még beszélünk.Szia kicsim.-Tette le anyu a telefont.
-Elmebeteg, mi?-Mozgatta meg alattam a csípőjét.Ajkaimat egy apró nyögés hagyta el.
-Egy normális férfi nem akarja, hogy egy lány rettegjen tőle.
-Át megyünk hozzád, hogy felvehess valami normális ruhát.-Mondta, majd leültetett az anyós ülésre, és elindult a házunkhoz.

2. Fejezet

Reggel mikor felébredtem, Zayn már nem volt mellettem.Kikászálódtam az ágyból, majd le siettem.Körbe néztem az egész házban, de sehol sem volt. Nem szokott ilyet csinálni.Vissza mentem a szobámba, és a telefonom villogó képernyőjére tapadt a szemem. Megnéztem, és láttam hogy üzenetem jött.

Feladó: Zayn

Üzenet: Szia Lexi. Bocs hogy ilyen hamar eltűntem, de el kell intéznem valamit. majd beszélünk.

Muszáj volt neki vissza írnom.

'A munkáddal kapcsolatban?'-Írtam neki az üzenetet.

'Igen.'-Jött a válasz, nem is sok idő után. A hiba ebben csak az volt, hogy nem tudtam mit dolgozik Zayn.Ha erről kérdeztem, csak terelte a témát. Átöltöztem, majd lementem hogy megreggelizhessek. Elkészítettem magamnak pár szendvicset, mikor hallottam hogy kopognak az ajtón.Kinyitottam és a tegnapi göndör hajú sráccal találtam szemben magam.Vagyok olyan hülye, hogy ahelyett hogy becsuktam volna az ajtót, hátrébb léptem.Gond nélkül becsúszott rajta, és a lábával belökte maga mögött.

-Mit akarsz?-Kérdeztem nyersen.

-Jól áll a fehérnemű.-Kuncogott halkan.

-Ne szórakozz már. Mit akarsz tőlem? -Emeltem meg a hangomat.Állkapcsa megfeszült, arcára komolyság ült.

-El fogsz velem jönni randizni.-Adta ki a parancsot.

-Dehogy fogok!Megőrültél?-Ellenkeztem szinte kétségbe esetten.

-Ezt nem te döntöd el.-Mondta majd kezét, a nyakamon húzgálta, amin az ő harapás nyoma volt.

-És mi van ha nem megyek veled?-Kérdeztem remegő hangon.

-Velem fogsz jönni.-Mondta, majd megcsókolt.Nyelveit nem engedtem át a számba, ezért erőteljesen ajkaimba harapott.Elfordítottam fejem, és megtöröltem ajkaimat. Vérzett.

-Te teljesen megőrültél.-Mondtam és a kezemet meglendítettem az arca felé. Hatalmasat csattant rajta.

-Hidd el kaptam már nagyobbat is.-Nézett rám, szinte gyilkos tekintettel. Olyan ijesztő volt.

-Én tényleg nem akarok elmenni veled.-Hadartam.

-Hatra érted jövök.Ruhát vegyél fel.-Fordított hátat, majd elment.Pár percig csak álltam egy helyben, ledermedve, majd elő vettem a telefonom mert rezgett.

Feladó: ismeretlen

Üzenet: Ja, és megszereztem a számod.Remélem nem baj.Akkor hatra ott vagyok.

Harry.

Az üzenet elolvasása után, a lábaim nem bírtak tovább tartani. Össze borultam a padlón és zokogtam. Nem tudtam hogy ki ez a valaki aki csak így az életemre tör minden szó nélkül. Zayn-nek nem akartam elmondani, mert nagyobb balhét nem akartam.Miután felkeltem a földről, össze pakoltam a konyhában, majd beültem a tv elé. Megint kopogtak.Rettegve nyitottam ajtót, de amint megláttam hogy Zayn az, minden félelmem elszállt.

-Szia.-Nyomott egy puszit az arcomra.

-Későn végeztél.Mit kellett csinálnod?-Ültettem le a kanapéra.

-Anyud még mindig nincs itthon?-Kérdezte, mintha az én kérdésem meg sem hallotta volna.

-Nincs.-Mondtam kicsit sértődötten.

-Értem.-Karolt át.A kezei védelmet nyújtottak számomra.Egy gond volt. Hat óráig ki kellett paterolnom őt valahogy.

-Mész ma még valahova?-Kérdeztem reménykedve.

-Igen.Ötre dolgozni.Fél ötkor elég ha indulok.-Tette a combomra a kezét.

-Rendben.Gondolom nem fogod elmondani mit dolgozol, ezért nem kérdezem tovább.És, addig mit csináljunk?-Hadartam.

-Hát, sétálhatnánk.-Mosolygott.

-Rendben.-Mondtam, majd felvettem a cipőm, és a műbőrből készült tavaszi kabátomat. Zayn is magára kapta bőrdzsekiét, majd sétálni mentünk.Hamar vissza is értünk, mert az idő gyorsan telik.Zayn-nek mennie kellett.Vissza mentünk hozzám, majd mikor indult, nyomott egy édes csókot az ajkaimra.

-De Zayn, ugye nem esik bajod?-Kérdeztem aggodalmasan.

-Ugyan kérlek.Én vagyok Zayn Malik.-Poénkodott.Nem találtam ezt viccesnek. Csak bólintottam, majd ő elment. Maradt másfél órám elkészülni. Magamra vettem egy hosszabb krémszínű ruhát, és egy hozzáillő  magassarkút. A nyakamba aggattam egy szív alakú nyakláncot, majd ki sminkeltem magam.Persze csak szolidan. Pontban hat órakor, lementem az ajtóhoz, és felkészültem életem legrosszabb estéjére. Alig telt el pár perc, már kopogtak is.Vettem egy nagy levegőt, majd ajtót nyitottam A Harry nevű srác fekete farmerban, és fekete zakóban állt előttem. Emellett még fehér póló volt rajta, és egy barna cipő.
-Helló édes.Örülök hogy ilyen sexy ruhát vettél fel.-Mért végig zöld szemeivel.
-Csak menjünk.-Forgattam meg a szemem.Már megtanulhattam volna, hogy minél bunkóbb vagyok vele, ő annál kegyetlenebb. Csípőjét az enyémnek préselte, amire egy nagy nyögés hagyta el a számat.Ajkai ismét nyakamnak tapadtak, de most csak csókolgatta azt.Mikor azt hittem már megúszom, bele harapott.
-Au! Hagyjál!-Kiáltottam fel.
-Menjünk.-Húzott ki a derekamnál fogva.
-Miért csinálod ezt?-Kérdeztem mellé pillantva.
-Mások segítő készebbek.-Jelent meg egy halvány mosoly az arcán.
-De én nem egy ribanc vagyok, mint akiket te ágyba viszel.-Próbáltam bunkózni vele.
-Valóban? Pedig azt hittem.-Nézett rám és közben kuncogott.
-Akkor hagyhatjuk ezt az egészet.-Fordítottam hátat.
-Nem!-Húzott vissza magához.
-A ribancok nem járnak randikra.-Harciaskodtam.
-De te nem vagy egy ribanc.Próbálj nyugodtabb lenni.-Húzott el a nagy fekete autóig.
Csak megvontam a vállam, majd beszálltam a járműbe. Ő rám csapta az ajtót, majd beszállt.Ismét ismeretlen hely felé indultunk.
-Merre megyünk?
-Oda, ahol először találkoztunk.Iszunk valamit.-Mondta az utat kémlelve.
-És amúgy te hány éves is vagy?
-19.És te?-Helyezte jobb kezét a combomra.
-Ti-tizen-hat.-Dadogtam, miközben felmértem keze pozícióját.
-Király.-Csúsztatta feljebb a kezét a combomon.
-Harry, kérlek az isten szerelmére!-Emeltem meg a hangom, mire ő bele markolt a combomba.
-Egyszer élvezni fogod ezt, hidd el nekem.-Kezdte simogatni ott ahol, az előbb még markolta.
-Erősen kétlem.-Sziszegtem halkan.Ő csak kuncogott, majd leparkolt a diszkó előtt.
Be mentünk, majd a bárpulthoz vezetett. Meg ittunk pár felest, és pár Whiskey-t, majd haza indultunk.Örültem hogy nem áll szándékában táncolni. Beszálltunk és el is indultunk, de nem a megszokott irányba.Nem érdekelt. Nem kérdeztem rá. Csak akkor lepődtem meg, mikor egy ház előtt parkolt le.
-Hol vagyunk?
-Nálam.-mondta, majd kiszállt, és kisegített az autóból. 
-Szép kis környék.-Jegyeztem meg hangosan.
-Igen. Elég nyugodt.-Válaszolta, majd betessékelt a házba. Egyszerűen gyönyörű volt. Fekete és krémszínű bútorok mindenhol. Hát, csoda szép volt.
-Miért kellett bejönnöm?-Néztem rá.
-Mert így akartam.-Nyomott neki a falnak, majd a nyakamat kezdte kényeztetni csókjaival.Egyre lejjebb haladt, és lehúzta ruhám, és melltartóm pántját a vállamról. Egyre lejjebb árasztott el nedves csókjaival, és én ebbe bele remegtem.
Kezével lehúzta hátulról a ruhám cipzárját, majd a ruhát is próbálta lehúzni. A hasam aljáig sikerült is neki.A faltól elhúzva ledöntött a kanapéra, majd a hasam kezdte csókolgatni.
-H-Harry..Ha-hagyjál.-Nyöszörögtem erőtlenül.
-Ha ma velem alszol.-Mondta mély, rekedtes hangján.
-És ha nemet mondok?-Kérdeztem kétségbe esve.
-Senki nem akarja hogy bajod essen Alex.-Suttogta a fülembe. Remegni kezdtem. Nem értem. Élvezi ha félek tőle?Hát ez bejött. Rettegek tőle. Minden porcikámmal félek. 
-Rendben.Maradok.-Szöktek könnyek a szemembe.
-Zuhanyozz le, aztán adok neked valami pizsamát.De tőlem meztelenül is aludhatsz, ha akarsz.-Nyalta meg az ajkát.
-Inkább elfogadom azt a pizsamát.-Motyogtam, majd ő felkísért a zuhanyzóhoz.
Bementem, majd bezártam az ajtót. Mielőtt levetkőztem volna, jó párszor ellenőriztem, hogy valóban bezártam-e.Már fehérneműben voltam, mikor átcikázott az agyamon a gondolat, hogy mi van ha a kulcslyukon néz? Gyorsan betömtem az egyik pólójával, majd levetkőztem, és beálltam a zuhany alá.
-Harry! melyik törölközőt használhatom?-Kérdeztem kicsit emelt hangon, hogy jól hallja.
-Ott van az a kék, azt.-Hallottam szórakozott hangját.Magam köré csavartam, majd kimentem.
-És akkor, mit vegyek fel?
-Egy pólót és egy alsógatyát tudok adni.-Mosolygott, és végig nézett rajtam.
-Jobb mint a semmi.-Mondtam idegesen.
-A semmi jobb lenne.-Harapta be alsó ajkát.Majd oda adta a gatyát és a pólót. Be mentem a fürdőbe és gyorsan magamra kaptam. Kimentem és Harry már ment is be.
-Lezuhanyzom.Mindjárt jövök.Itt várj.-Bement, majd egy 10 perc elteltével ott is volt. Megvártam, ott ahol álltam, mert nagyon féltem tőle. Ijesztő volt. Nem is ismertem.Mi van ha képes lenne akár megölni is?
-Iszonyat izgató vagy így.-Suttogta a fülembe, majd megmarkolta a fenekem. Halkan nyögtem, és össze rezzentem az érintésétől.Végig néztem rajta, és csak egy boxerban volt. A teste is tökélete volt, mint az arca, mégis undorral töltött el. 
-Nem akarok itt lenni.-Mondtam félénken.
-Óh, szóval játszani akarsz? Hát legyen.-Mondta volna tovább, de közbe vágtam.
-Nem! csak ne csinálj semmit.Kérlek!Akkor inkább aludjunk!-Kiabáltam. Ismét jelent volt a harag a szemében.
-Fogd be.Ne kiabálj.-Húzta fel a bal lábamat a csípőjéhez.Keze egyre feljebb vándorolt a combomon, mígnem egy gyors mozdulattal ellöktem onnan. Megpróbáltam elrántani a lábam, aminek az eredménye az lett, hogy a földre estem.
-Az enyém vagy.Kinéztelek magamnak, és nem fogom hagyni annak a szerencsétlen srácnak, akivel múltkor smároltál, hogy ezt megakadályozza.-Figyelmeztetett. Bemásztam az ágyba és ő követett és betakart minket. Háttal voltam neki, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Nekem préselte magát, és éreztem kidudorodó férfiasságát.Megpróbáltam arrébb csúszni, de ettől csak erősebben tartott magánál. Beletörődtem hogy a ma estét így töltöm, és elaludtam. Innen már semmi sem volt tréfa többé.Komolyan veszélyt jelentett rám ez a fiú.

1.Fejezet

-Indulhatunk Alexis?-Kérdezte a legjobb barátnőm Natalie.

-Igen, persze, csak még felveszem a cipőm.-Mondtam.Köztudott, hogy a szombat estét mindig együtt töltjük.

-Siess már!-Siettetett.

-Biztos hogy 16 évesen be fognak engedni?-