Nagyon Nagyon Nagyon Fontos!

Sziasztok! Jövőhónaptól megváltozik valami a bloggerben, és eltűnik a követés lehetősége. Van viszont egy másik dolog, a BlogLovin, amivel tudjátok követni a blogot. Oldalt megtaláljátok a linket. Nagyon kérek minden olvasót, hogy kövesse ott a blogot. Köszönöm, és sietek az új résszel.
xx

7.Fejezet

Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy a torkom ki van száradva. Kinyitottam a szemeimet, és láttam Harry arcán közvetlenül az enyém előtt. Aludt. Talán most volt a legártalmatlanabb. A kanapéról felkelve a konyhába mentem, és töltöttem magamnak egy pohár vizet.Tenyeremmel megtámaszkodtam a mosogató szélén, és bele kortyoltam a vízbe. Az üres poharat bele tettem a mosogatóba, és még könyököltem egy darabig. Hirtelen két erős kar fonódott a derekam köré, és göndör fürtök omlottak a nyakamba.
-Mit csinálsz kint ilyen későn? -Dörmögte Harry fáradtságtól rekedtes hangján.
-Csak szomjas voltam. -Mondtam és néztem az üres poharat. Ajkai rátaláltak a vállamra, kezeit a csípőmön pihentette. Papírrepülős nyakláncának hideg érintését éreztem a pólóm alatt. Becsúszott a nyakamnál a pólómba. Vállamra nyomott csókjait élvezve kicsit hátradöntöttem a fejem, neki a mellkasának. Kezeit a hasamnál a pólóm alá csúsztatta, és így álltunk egy darabig. Álmos voltam, ezért valahogy nem dolgozott bennem a félelem. Persze az agyam húzott tőle messzire, de semmi kedvem nem volt cselekedni.  Végül felé fordultam, és szorosan megöleltem. Bár nem tudom miért tettem, de jólesett. Szorításában meleg volt, és talán kicsit biztonságban is éreztem magam. Teljes méretével felém tornyosult, ettől kicsit ijesztő hatást keltett. Felnéztem rá, majd vissza mentem az előszobába, és leültem a kanapéra. Egy magabiztos mosoly jelent meg az arcán, majd követett. Ő lefeküdt, én pedig csak ültem és néztem. Becsukta a szemeit. Figyeltem minden mozzanatát. Ajkai kicsit elváltak egymástól. Ettől teljesen lázba jöttem. Azok a tökéletes, telt ajkak annyira, de annyira vonzóak. Bár félek Harrytől, és nem akarok vele lenni, sőt legszívesebben elfelejteném, mégis veszettül kívánom azokat az ajkakat. Lassan fölé másztam, és az arcommal közel hajoltam az övéhez. Láttam ahogy elmosolyodik, de nem érdekelt. Ajkaimat az övének nyomtam némi bizonytalansággal. Lágyan vissza csókolt, és most semmi durvaság nem volt mozdulataiban.  Fáradtan, mégis szinte ragyogva nézett rám.
-Álmos vagy? -Kérdeztem.
-Talán nem aludni szeretnél? -Vigyorodott el féloldalasan.
-De igen. Szeretnék. -Mondtam határozottan. Kezével megfogta a derekam, majd lehúzott maga mellé. A kanapé elég nagy volt ahhoz, hogy elférjünk rajta ketten, de kicsi ahhoz, hogy ne simuljunk egymáshoz. Átölelte a derekamat, én pedig a homlokomat a mellkasának döntöttem, és ismét elaludtam. Reggel mikor felkeltem, Harry még aludt. Felkeltem és a konyhába mentem. Gondoltam Harry is örülne, ha kicsit kedves lennék vele. Elkezdtem minden félét keresni a hűtőben, és neki álltam össze dobni egy kis reggelit. Ismét rámhozta a szívbajt. Hátulról simult nekem, amitől kisebb szívrohamot kaptam.

-Basszus Harry. -Sóhajtottam kicsit ijedten.
-Mit csinálsz? -Kérdezte és az állát a vállamra tette.
-Reggelit. -Mosolyodtam el.
-Ennek amúgy kifejezetten örülök -Kuncogott.-De fura vagy.
-Mert? -Néztem hátra a vállam fölött.
-Tudod, az  egyik percben rettegsz, el akarsz menekülni, elküldesz a halál faszára..másik percben pedig a konyhámban állsz és kaját csinálsz. -Mosolygott és nyomott egy puszit az ajkaimra.
-Szívem szerint most sem lennék itt, de nincs más választásom.
-És ezt minden percben a fejemhez kell vágnod.-Állkapcsa megfeszült a vállamon, szorítása erősebb lett.
-Harry, hogyha mondok valamit , te rögtön agresszív leszel. Nem olyan kellemes a társaságod.
-Majd egyszer az lesz. Hidd el.  -Mormolta, és alsó felét még jobban nekem préselte. Szorításában csináltam meg végül a reggelit, és leültünk enni. Kicsit talán tényleg kellemes volt vele lenni.
-Nagyon szar lett? -Kérdeztem mosolyogva.
-Egyáltalán nem. -Mondta. Nem nézett rám, csak evett tovább.-Sokat főzöl?
-Ahamm. Anyám keveset van otthon.
-Nem akarsz vele beszélni telefonon? Otthon kellene már lenned.
-Lemerültem.-Fintorogtam.
-Tessék.Hívd fel. -Nyomta a kezembe a mobilját.
-Köszönöm. -Néztem rá, majd tárcsáztam anyám számát. Beszéltem vele, és szerencsére egyáltalán nem aggódott. 
-Harry...-Kezdtem halkan, mire tekintetét rám emelte.- Most már sok időt voltam veled. Haza mehetek? -Kérdeztem. 
-Komolyan ennyire rossz velem lenni? -Ráncolta össze a homlokát, és hitetlenül rázta a fejét. Nem válaszoltam, hanem a tányérban lévő ételt piszkáltam a villámmal. Kissé nagy hévvel állt fel az asztaltól, mire én kissé összerezzentem. Hatalmas méretével felém tornyosult, és sötét szemekkel nézett rám. 
-Állj fel. -Mondta mély hangján. Az ujjaimat piszkáltam, és felálltam, ahogy kérte. 
-Félsz tőlem? -Kérdezte. Erre a kérdésre üvöltözni tudtam volna vele, de ezzel csak rontottam volna a helyzeten.
-igen. -Bólintottam.
-Tudod te egyáltalán mit csinálok egy lánnyal, ha nálam van?
-Nagyjából. -Mondtam halkan. Össze szedsz valami részeg, nagymellű ribancot valami bulizóhelyen, majd felhúzod magadhoz, megdugod és kipaterolod a házból. Ezt nézem ki belőled. 
-Kijelentésemre szemei elsötétültek. Felém lépett egy lépést, majd a hajamat arrébb söpörte a nyakamból, így láthatóvá téve a csúnya foltot, melyet még ő okozott.
-Már úgyis kezsett elmúlni. -Mormolta, majd a nyakamhoz hajolt és erősen szívni kezdte.
-Harry. Ez fáj.... Eressz el! -Ficánkoltam szorításában, de ő csak szívta, szívta és szívta a nyakam. Végül fogai közé vett egy kis részt, és erősen meghúzta. Ellöktem magamtól, de szokásomhoz híven ismét a földre estem. Kezem a nyakamra tapasztottam, és éreztem rajta Harry nyálának nedvességét. Elmosolyodott, és lassan leguggolt elém. 
-Mért csinálod ezt mindig? -Kérdeztem szinte suttogva.
-Először is, mert okot adsz rá. Másodszor, mert így tartja kedvem. Harmadszor, ha már úgysem élvezed a velem töltött időt, legalább én hagy élvezzem ki. -Vigyorgott.
-Ne csodálkozz hogy nem élvezem, ha ilyeneket csinálsz.
-Az élet nem kívánságműsor Alex. Azt csinálsz amit én mondok, és akkor csinálod amikor mondom, világos? 
-Én ezt nem akarom!-Csúsztam arrébb a földön.
-Haha...Szarok rá.-Nevetett.
-Szállj le rólam! -Hangom remegett, így halkan beszéltem.
-Mert ha nem? -Mosolygott és megfogta a csuklóm.
-Elfogok tűnni! Nem fogsz megtalálni.-Mondtam kétségbe esésemben.
-Nem ajánlom, mert ha megtalállak, csak durvább lesz minden. És ne mondj ilyeneket Alex. Nem akarok bántani egy olyan lányt mint te vagy. Kár lenne érted.
-H..Ha...hozzám...érsz... Szólok...szólok a ...rendőrségnek! -Dadogtam.
-Holtan? -Nézett rám hitetlenül. Az ajkaim elváltak egymástól. Ez az ember tényleg pszichopata. Felkapott, majd ledöntött a kanapéra, és erőszakosan lehúzta rólam a nadrágot. Próbáltam eltolni magamtól, de ő ehhez túl erős volt. Anyagon keresztül kezdett simogatni. Halkan nyöszörögtem, és lassan felváltották ujjait az ajkai. Apró puszikkal hintette be az érzékeny területet. Végül bugyim félre húzta, és ajkai már majdnem érintettek, mikor kopogtak. Zihálva vettem a levegőt. Arcom vörös volt a rajta ékeskedő pírtól, lélegzetem nehéz volt. Harryre néztem. Mérgesnek tűnt. Felkelt, majd a kukucskálóhoz ment, és kinézett.
-Francba..Zsaruk. -Fintorgott, ekkor újra kopogtak. Oda sietett hozzám, majd benyomott az egyik szekrénybe, mire értetlenül néztem rá.
-Bármi lesz, kussolj! -Mondta komolyan, és hüvelykujját végig húzta az ajkamon. Becsukta a szekrény ajtaját, majd rám zárta. Próbáltam keresni egy rést, amin át láthatom mi van, de nem találtam. Hallottam ahogy nyílik az ajtó. Harry elkérte az igazolványukat, majd betessékelte őket. 
-Mr.Stíles, hol volt maga az elmúlt 24 órában? -Kérdezte egyikőjük.
-Itthon voltam. -Válaszolt egyszerűen.
-Na és van alibije? -Kérdezte egy újabb hang.
-Nincs.Egyedül voltam. 
-Nincs, mi te mocskos állat? -Förmedt rá valaki, ezután csak azt hallottam, ahogy valaki puffan a földön. Vajon mi a fene történt?
-Mi a fasz van? Nem csináltam semmit, oké? -Morogta Harry. 
-Az unokaöcsémet megölték te fasz! És te basztad el az életét! Ajánlom hogy mondj valamit, te kis köcsög, mert szétverem a pofádat! -Üvöltött vele egy férfi. Az egyik rendőr? A szívem a torkomban dobogott. Nehezen kaptam levegőt. És megint eg ütés. Szinte hallottam ahogy reccsen Harry egyik csontja, és felkiállt. Ekkor nem bírtam tovább. Bele rúgtam a szekrény ajtóba, de az nem mozdult meg. 
-Mi volt ez? -Kérdezte valaki.
-Semmi! Válaszolt Harry fájdalmasan.
-Semmi? Ez a semmi te szerencsétlen!-És csattant még egy ütés. 
-Harry! -Kiabáltam el magam, és ütni kezdtem a szekrényt. 
Hirtelen az ajtó kinyítódott, és egy sovány, mégis szálkás alak nézett rám.
-Mit keres bezárva a szekrénybe? újonnan  lányokat is rabolsz, te tapló? -A férfi aki Harry előtt állt,-aki a földön feküdt-belerugott egy nagyot.
-Ne! Ne bántsa! Én....Én... vagyok a .... barátnője! Nem tett semmit! Velem volt egész nap! Nála aludtam, és mint látja még mindig itt vagyok! -Térdeltem le a földön fetrengő Harry mellé.  Tudom hogy erős, de rendőrök ellen semmit sem tehetett. 
-Tom....meghalt? -Nézett fel kicsit kómásan. 
-Képzeld csak...Véletlenül tegnap megölték! Mit tettél? mibe keverted bele már megint? 
-Ahhoz neked kurvára nincs közöd!-Mondta Harry, mire kapott még egyet.
-Ne! Elég! Hagyják békén! Nem tett semmit. 
-Akkor mondd el, mibe keverted bele!
-Semmibe! Nem beszéltem vele már vagy egy hónapja. Valami...drog dolog féleségbe keveredett.  -Motyogta Harry. 
A rendőr biccentett a társának, majd csak úgy szó nélkül elmentek. Harryvel pár percig csak néztük egymást. Sötét zöld szemei szinte gyilkolni tudtak volna, teste mégis fáradt volt. 
-Hogy érzed magad? -Szólaltam meg végül.
-Miért próbáltál segíteni? -Tért el a tárgytól. Miért is igazából? Nem tudom.
-Reflexből jött. -Mondtam halkan. Kezét az arcomhoz emelte.....volna, de hirtelen oda kapott, és felszisszent. 
-Fáj? -Kérdeztem.
-Igen. Biztos megzúzódott. Nem vészes. -Motyogta. Nem nézett ki jól. Orrától egy vörös vércsík folyt végig az álla vonalán, karja pedig biztos hogy eltört. Szeme alatt csúnya lila folt ékeskedett. Jól helyben hagyták.
-Gyere. Bemegyünk a kórházba. -Mondtam halkan.
-Fogd be. Nem megyek kórházba.
-De, Harry! És kurvára nem érdekel a véleményed! Harry, szarul nézel ki. Tudom hogy csökönyös vagy, de eltört a kezed, és ha valaha normálisan akarod még használni, akkor hallgatsz rám. Most hívok egy taxit, és betolod a segged a kórházba, világos? -Néztem rá komolyan. 
-Valaki aggódik. -Nevetett.
-Fogd be. Be mész és kész. -Mondtam, és hívtam egy taxit. A taxi negyed órán belül megérkezett, addigra nagyjából felkapartam Harryt a padlórol. Beszálltunk, és beültünk a kórházba. Elég sokat vártunk a röntgenre. Addig Harry mellett ültem, de nem szóltam hozzá. Végül a nővér közölte hogy ő jön, és megröntgenezték. Bementünk a vizsgálóba, ahol az orvos végig nézett Harryn.
-Eltört. Be fogják gipszelni. 4 hétig minimum rajta kell lennie, de lehet hogy tovább. Még meglátjuk. Csúnyán néz ki. Netán verekedett?-Kérdezte a doki.
-Ugyan doktorúr...Semmi sem történt. Csak pár horzsolás.
-Rendben. Maga tudja. Menjenek át a másik terembe, ott majd begipszelik.
-Oké. -Mondta Hazz, majd átment, ahol be is gipszelték a kezét. Végig sétáltam mellette, amit mint láttam elég jó néven vett. Ismét hívtunk egy taxit, majd vissza mentünk hozzá. 
-Mondtam hogy el kell menned. -Néztem rá.
-Hogy hogy nem léptél le? -Kérdezte.
-Tudni akartam, hogy rendbe tesznek.
-Mért fontos az neked?
-Nem tudom. -Vontam vállat. Elmosolyodott, leült a kanapéra és az ölébe húzott.
-Köszönöm.
-Mit?
-Hogy nem szóltál a rendőröknek, sőt még segítettél is. -Mondta.
-Ilyen vagyok.-Mondtam. Nyakamból kisöpörte a hajam, és apró puszikkal hintette be a nyakam. Újjaimat göndör fürtjeibe vezettem, ő pedig szorosan az ölébe húzott.  Vele szemben ültem, és a nagy zöld szemeket bámultam. 
-Kérlek ne csináld. Ne harapj meg, ne szívd ki. Most fáj. -Néztem rá. Végig nyalta a lilás-zöldes területet, és adott rá egy pici puszit. Nadrágját kigombolta, majd megemelt, és letolta félcombig. Fekete Calvin Klein-es boxerét néztem végig szememmel, amin szélesen elmosolyodott. Megpuszilta az ajkaimat, majd lágyan megcsókolt. Rólam is leszedte a nadrágot, és teljesen magára húzott. Próbáltam hátrébb csúszni, de erősen tartott. Talán mégis érdekel mi van vele. Talán....

6.Fejezet

-Mindent a magam idejében kislány.
-Akkor egyedül töltöd a kis ebédedet drága. -Mondtam cinikusan és arrébb löktem magamtól.
-Akkor nem ebédelni megyünk. De ne feledd; te akartad! -Kuncogott. Elfintorodtam, és karba tettem a kezem.
-És ha nem megyek veled? -Erre a mondatra a szobám ajtaja felé fordult és bezárta az ajtót. Elkerekedett szemekkel figyeltem amit csinál, és egy kicsit nagyobb levegőt vettem. Próbáltam nem kimutatni hogy irtózom az ötlettől.
-Mint mondtam, eljössz velem.
-Különben? -Vontam fel a szemöldököm.
-Alex, figyelj. Mondtam már, hogy senki nem szeretné hogy bajod essen. -Suttogta a fülembe egy mosollyal az arcán.
-U..ugyan...Mi bajom lenne?
-Nem biztos hogy ennyire finom lennék veled. -Mondta. Finom? Velem? Mikor? Csak mert a szememben ő egy durva, megállíthatatlan, irányíthatatlan és kegyetlen szemét. Kicsit belém fagyott a szó erre a kijelentésére. Ennél is tud még durvább lenni? Vajon...mit művelhetne velem? Megütne? Vagy.. meg is ölne?
-Most mi az cica? Már nincs is akkora önbizalmad? -Simított ki egy tincset a homlokomból.
-Te őrült vagy. -Formáltam halkan a szavakat a számmal.
-Csak megszerzem ami az enyém. -Beszélgetésünket anyu hangja törte meg. Léptei kopogtak a padlón. Harry gyorsan kizárta az ajtót, és elő szedte elbűvölő úriemberhez illő mosolyát.
-Minden rendben? -Kérdeztem anyu egy nagy mosoly kíséretében.
-Persze. Indulunk is. -Mondta Harry, majd a derekamnál fogva kikísért a szobából, egészen le a bejárati ajtóhoz.
-Mikor várhatlak haza titeket? -Kérdezte anyu.
-Mi számít elfogadhatónak? -Kérdezett vissza Harry mosolyogva.
-9-10 óra. Az még elfogadható. - Mosolygott rá vissza anyám, majd Harold kivezetett az autójába, kinyitotta az ajtót és segített beszállni. Valahogy mindig eléri hogy vele legyek. Csak tudnám mit nem ért abból, hogy szakadjon le rólam. Gyűlöltem minden egyes mozdulatát. Sőt, inkább rettegtem tőle. Az út egy részét csendben ültem végig. Ne. Ismét erre az elhagyott kis lakópark felé tartunk. Ijedten néztem végig a kis utcát, majd Haroldra pillantottam.
-Te mondtad hogy nem akarsz ebédelni menni. -Kuncogott.
-Tényleg nem. De jobban örülnék ha egy emberekkel teli helyre mennénk. -Mondtam. Bele harapott az ajkába majd leparkolt a háza előtt és felém fordult.
-Mitől lenne jobb, szerinted?
-Kevésbé félnék hogy ismét rád tör valami idegbeteg roham. -Morogtam. Gúnyosan elnevette magát, majd kiszállt a kocsiból. Meglepődtem hogy csak ennyi. De örültem, hogy nem támadott le ismét. Kiszálltam a kocsiból, és vonakodva bár, de követtem őt a lakása ajtajához. Jobban féltem annál, minthogy ismét szökésnek eredjek. Betessékelt a lakásba, majd leültetett a kanapéra. Az idegtől megfeszülve ültem a fekete bőr kanapén, és figyeltem ahogy a konyhába lépdel. Fejem a kanapé hátának döntöttem, és próbáltam nyugodtnak tűnni. Kezében két nagy bögrével tért vissza. Leült mellém, és a kezembe nyomta az egyik bögrét. Forró volt. Kicsit égette a kezem, de nem volt vészes. 
-Ez mi? -kérdeztem.
-Yorkshire tea. -Mondta majd bele kortyolt.
-Köszönöm. -Köszöntem meg, majd én is megkóstoltam. Tényleg finom volt. Harry rám nézett és tekintete kis meglepettséget tükrözött. Apró önbizalom hiányából egy fejcsóválás és egy mosoly kíséretében tért vissza.
-Azt gondoltam majd elhúzod a szád és a kezembe nyomod a bögrét, vagy rám borítod. -Nézett rám.
-Rosszul gondoltad. -Mondtam, majd ismét a teámba ittam. Miután mind a ketten megittuk a teát, az ölébe húzta a lábaimat.
Talán még nem is lettem volna ennyire ellenkező típus, ha lassabb, finomabb és kedvesebb. Ugyanis Harry tényleg nagyon jól néz ki. Vagyis...Mindene annyira tökéletes. Gyönyörű göndör fürtjei kuszán omlanak a homlokára. Hatalmas zöld szemei áthatóan néznek egyenesen az ember lelkébe, telt ajkai szinte késztetnek az azonnali találkozásra. Izmos, kidolgozott felsőtestére lágyan simul rá pólója egyszerű anyaga. Vékony, mégis masszív lábain tökéletesen áll a szűk fekete farmer. Rejtély, hogy lehet egy ennyire dögös, és tökéletes srác, ennyire agresszív és kemény. -Miközben varázslatos apróságairól áradoztam a gondolataimban, követtem az említett testrészeket a szememmel, és anélkül hogy észre vettem volna, az ajkamba haraptam.
-Mi az? -Kuncogott egy önelégült mosollyal az arcán.
-Semmi. -Önkéntelenül is elmosolyodtam. Jézus, mi a fene van velem?
-Valld be, hogy szerinted jól nézek ki. Oda vagy értem. Nem igaz? Dehogynem. -Nevetett.
-Fenéket. Legyen oda érted a halál. -mondtam egyszerűen.
-Halál? Hm...oké. -Mosolyodott el. Ne. Mi a fenére készül? -Felállt, és engem a kanapén hagyva az emeletre battyogott. Feszülten ültem egy helyben. A zavaró csend kisebb félelem érzetet váltott ki belőlem. Eltelt vagy negyed óra, de Harry sehol sem volt. Nem jött vissza. Vajon mi a francot csinál? Túl kíváncsi vagyok, ezáltal naiv is. Felálltam a kanapéról, és az emelet felé vettem az irányt. Felsétáltam a fehér, puha szőnyeggel fedett lépcsőn, és próbáltam emlékezni melyik is volt az a szoba, amelyikben ő aludt. Aztán beugrott. A legutolsó. Az ajtó elé sétáltam, és benyitottam. A szobában sötét volt. A sötétítő függönyök be voltak húzva, és egy lámpa sem égett. Ezzel a szoba korom sötétségbe borult. Beljebb léptem és az ágyhoz sétáltam. Megakadt a szemem egy fényképen, melyen ő van, és még két lány. Mindketten gyönyörűek voltak. Az egyik kicsit idősebb volt, ebből arra következtettem, hogy az anyukája. A másik meg talán a testvére lehetett. Néztem a képet, és elbambultam rajta. Hirtelen becsapódott a szoba ajtaja, így egy kis fénycsóva sem volt a szobában. Egy árnyat láttam magam mellett elsuhanni, ettől hátra léptem. 
-Harry?! -Forgolódtam össze vissza. Semmit sem láttam. Hirtelen egy kéz ragadta meg a csípőm. A nyakamon éreztem Harry göndör fürtjeit. A fülembe kuncogott, és valami hideg vas szerű izével felhúzta a hasamon a pólót. 
-Mit csinálsz? -Kérdeztem.
-Játszunk egy kicsit. -Kacagott.
-Figyelj, inkább csak...mondd el mi a fenét akarsz, és ne szórakozz.
-Téged akarlak. De akkor is játszani fogunk. 
-Hogy érted, hogy játszani?
-Te menekülsz, és én pedig megyek utánad...ezzel. -Emelt arcom elé egy fegyvert. Teljesen leblokkoltam. Ez megőrült. Komoly gondok vannak az elméjével.
-És...és ha nem szaladok el? -Kérdeztem remegő hangon.
-Meglátjuk. -Mondta, majd a torkomhoz emelte a fegyvert. A félelem kisebb nyöszörgéseket váltott ki belőlem, majd kirántottam a szoba ajtaját és rohanni kezdtem. Nem ismertem a házat, így nem tudtam hova bújhatok. Leszaladtam a lépcsőn, és a konyhába mentem. Megfordultam, és láttam hogy Harry beér. A konyha asztal mögé rohantam, aminek ő így a másik felén ragadt. Egymástól szinte egyenlő távolságra köröztünk az asztal körül. Az ő arcán állandóan egy kaján vigyor volt látható, míg én gyorsan, és nehezen vettem a levegőt. Végül az asztal körül sétálgatva teljesen helyet cseréltünk. Rá néztem, egyenesen a szemébe. Ajkaira csalfa mosoly húzódott.
-Adok egy nagyon kicsi egérutat. -Kuncogott. Azonnal kaptam az alkalmon, és mivel én voltam közelebb a lépcsőhöz, rohanni kezdtem fel. Még nem jött utánam. Talán hagyja hogy elbújjak. Tovább akar szórakozni. Az egyik ajtóhoz futottam, ám az zárva volt.-Francba.-Gondoltam. Átmentem egy másikhoz, amin sikeresen be is nyitottam Egy üresen álló szoba volt. Pontosabban volt benne egy ágy. Afféle vendég szobának szánhatták. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, és megláttam egy gardrób szekrényt. Sietve elhúztam az ajtaját, beültem le a földre, a sötétbe, és magamra csuktam. Kezdtem halkabban venni a levegőt, ám ekkor meghallottam nehéz lépteit a folyosóról. Azt is hallottam, hogy elmegy az ajtó előtt. Tovább ment. Hál'Istennek. Talán itt kihúzom egy ideig, mondjuk addig amíg megunja. Habár erre elég minimális az esély. Léptei már teljesen elhalkultak. Semmit sem hallottam már. De biztos voltam benne, előbb-utóbb úgyis itt is megnéz. Igazam lett. Nem telt bele sok időbe, a szoba ajtaja kinyílt. Próbáltam minél halkabban venni levegőt, de nem igazán sikerült. A gardrób ajtajának aprócska lyukjain keresztül láttam hatalmas körvonalát. Kezét az égnek emelte, és a plafonba lőtt egyet. Be kellett fognom a saját számat, hogy ne sikítsam el magam. Ő csak halkan nevetett, majd közelebb lépett a szekrényhez és kitárta az ajtaját. Csak ültem ott elveszve. fogalmam sem volt mit kellene tennem. A térdeimet felhúztam a mellkasomhoz, és ráhajtottam a fejem. Vártam, hogy tegye amit akar. Nagyon féltem,de semmi sem tehettem ellene. Mellém guggolt, és a felemelte az állam. Letette a fegyvert a földre úgy, hogy én is lássam. Nedves csókot nyomott ajkaimra, majd csak úgy szó nélkül felemelt, és a másik szobába cipelt. Az egész testem remegett a tőle való félelemtől, és ő ezt pontosan tudta. 
-Azt akarom hogy ma itt aludj. -Jelentette ki.
-Azt mondtad anyunak 10-re haza viszel. -Mondtam kicsit remegő hangon.
-Okos lány vagy Alex. Megoldod. -Nézett a szemembe sötét, zöld szemeivel. 
-Nem tudom megoldani.
-Én ebben nem vagyok olyan biztos. Ma itt alszol, és megoldod valahogy. -Emelte meg kicsit a hangját. Nagy levegőt vettem, és bólintottam. 
-Felhívom anyut.-Motyogtam és elő szedtem a mobilom. Tárcsáztam anyu számát aki fel is vette.
-Szia. Mondd.
-Szia anyu.
-Harryvel vagy még?
-Nem. Már rég nem. Közbe jött neki valami. 
-Akkor hol vagy?
-Christynél. Szerintem ma nála alszom. Rendben?
-Persze. Jó fej csajszi. Akkor majd holnap jössz. 
-Rendben. Szia.-Ezután letettem.
-Most örülsz? -Fintorogtam.
-Aha. Mondtam én, hogy menni fog. -Nevetett.
-Ja. Nagyszerű.
-Naa...Ne csináld már. Ne legyél ennyire hangulat romboló. Gyere csinálok valamit enni. -Mosolygott, felállt és az ajtóhoz sétált. Arra várt hogy kövessem. Mit tehettem volna? Tettem amit mond,és utána mentem. Lesétáltunk a lépcsőn, és gyorsan össze dobott egy kis Milánóit. 
Elém tett egy tányérral, majd ő leült az asztal másik feléhez és maga elé húzta saját tányérját.
-Köszönöm. -Mondtam. Csak elmosolyodott, és enni kezdett. Én is követtem a példáját, és elkezdtem enni. Közben mindenféle hülyeségen járt a fejem. Hogy mi lenne, ha kedves lenne. Talán még tetszene is. 
-Milyen? -Kérdezte kis idő után.
-Isteni. 
-Most legyél őszinte. Nem csinálok semmit. -Tekintete igaz volt.
-Tényleg Isteni. Nem tudtam hogy ennyire jól főzöl. Meglepődtem. -Tényleg nagyon jó volt. Én magam sem tudtam volna ennél jobban megcsinálni. 
-Örülök hogy elnyerte a tetszésedet. -Mosolygott.
-Igen. Néhány dologgal ellentétben. -Jegyeztem meg. 
-Neked most jobb, ha úgy vesszük, hogy ezt meg sem hallottam. -Tekintete komoly volt. Sóhajtottam egyet, majd bólintottam. Miután befejeztük, elvette a tányért és a mosogatóba tette. Nem hittem el amit látok. Mosogat. Egy ilyen elvetemült, agresszív és önző figura hogy lehet, hogy főz, mosogat, meg ki tudja mit csinál. Feltűnt, hogy mint múltkor is, most is nagy rend uralkodik.
-Te csináltál itt rendet? -Kérdeztem.
-Mivel én vagyok itt egyedül.-Kacagott.-Ennyire meglepő?
-Igen. Eléggé az. Meg az is hogy főzöl és mosogatsz.
-Egyedül vagyok Alex. Ki csinálná meg ezeket helyettem?
-Azt gondoltam éttermekbe, pizzériákba jársz esetleg. Van takarítónőd. És így minden meglenne oldva. -Mondtam. Miután befejezte a mosogatást, megtörölte a kezét, mellém húzta a széket és leült.
-Nem. Minek költenék fölösleges dolgokra?
-Nem tudom. Ezt nézem ki belőled.
-Nem is ismersz. -Vonta fel a szemöldökét.
-De. Jobban is mint szeretnélek. -Sóhajtottam.
-Alex...ne. -Szólt rám. 
-Jól van. De mi a francért hívsz mindig Alexnek? A nevem Alexis. És a becenevem Lexi.
-Nekem az Alex tetszik. Jobban mint a Lexi. ÉS örömet okoz hogy csak én hívlak így. Nagyon zavar?
-Nem. Végül is nem vészes. Majd hozzá szokom.
-Ez a majd azt jelenti, hogy szerinted is fogunk még találkozni. -Mosolyodott el.
-Téged ismerve ez elkerülhetetlen.
-Pontosan. Gyere, nézzünk valami filmet. -Javasolta, és áttelepedett az előszobában lévő kanapéra. Mentem utána, és én leültem a kanapé másik felére. Beindította a filmet.
-Mit nézünk? -Kérdeztem.
-Horrort. Az egyetlen valóban szórakoztató műfajt.
-Nagyszerű. -Mondtam. Utáltam a horror filmeket. Mindig a hideg rázott tőlük, és sosem bírtam végig nézni egyet sem. Elkezdődött tehát a film, és az elejében semmi ijesztő nem volt. Kezdtem feloldódni, de ekkor nagy ,,örömömre" beindult a film és jöttek az ijesztő részek. Össze rezzentem. Harryre néztem, aki vígan szórakozott a holtan össze eső, véres szétszabdalt embereken.
-Hogy bírsz ezen ilyen jót mosolyogni? -Fintorogtam.
-Ez csak egy film Alex. -Nevetett és közelebb húzott magához, majd átkarolt. Nekem egyenesen hányingerem lett. Undorító volt. A fejem Harry mellkasára hajtottam, és úgy néztük együtt a filmet. Így egész megnyugtató volt. -már ha elfelejtjük a tényt, hogy Harry is egy elmebeteg. -Keze végig az oldalamon pihent, vagy éppen járt. Kezdtem elálmosodni. Elég nagy kanapéja volt. Rá néztem az arcára, és éreztem ahogy elnehezedik a szemhéjam. Lecsuktam a szemem és elaludtam. Félálomban voltam még, így éreztem hogy Harry elfektet a kanapén, mellém fekszik, és ránk terít valamit. Hozzá bújtam és teljesen elaludtam.