4.Fejezet

Leparkolt a házunk előtt, majd kiszállt a kocsiból, és engem is kisegített. Elindultam az ajtó felé és ő is követett engem.Bementünk a házba, majd fel a szobámba.
-Várj meg kint.Átöltözöm.-Támaszkodtam az ajtónak.
-Nem fogok kimenni.-Jelentette ki.
-De, menj ki!-Löktem meg az ajtó irányába.
-Mit teszel ha nem megyek? Csak nem szólsz Zayn-nek?Jobban szeretnéd, ha most ő lenne itt?-Kuncogott Harry.
-Fogd be.-Mondtam, majd kivettem egy pólót a szekrényemből. Be mentem a fürdőszobába, és magamra zártam az ajtót.Gyorsan átvettem a pólót és lemostam a lábamat is. Vissza mentem a szobámba, de Harry sehol sem volt.Le sétáltam a lépcsőn, és láttam hogy ott ül a kanapén.Idegesen oda sétáltam hozzá.
-Menned kellene.-Néztem rá.
-Nem is csináltam semmit.
-Nem vagy kellemes társaság.
-Ezen változtathatunk.-Húzott le maga mellé.Hátra döntött a kanapén, és felém feküdt.
-Engedj el!-Morogtam kedvetlenül.
-Mikor érted már meg, hogy az enyém vagy?
-Soha.Érted? Soha!Nem vagyok a tiéd, és nem is leszek.-Toltam hátrébb.
-Ó, dehogy is nem!-Kuncogott halkan.
-Hagyjál már!Nem akarok a közeledben lenni.-Ficánkoltam alatta jobbra-balra.
Lásd be hogy akarsz.Élvezed amit veled csinálok.-Mosolygott magabiztosan.
-Ez nem igaz.-Bújtam ki alóla.Felállt mellém és a derekamnál fogva magához húzott. Elnézett a vállam mellett egy pontra, majd ajkait lágyan az enyéimnek nyomta.Most először élveztem amit csinált.Nyelveinek szabad utat adtam,és ő ezt ki is használta. A csók közben ágyékát az enyémnek préselte, és megmarkolta a fenekemet.Valahogy most olyan direkt gyengéd volt. Mikor elszakadtunk egymás ajkától, kuncogva bámulta a pontot a vállam felett. Lassan hátra néztem, és Zayn-t pillantottam meg az ajtóban. A gyönyörű barna szemei csalódottságot tükröztek.
-Megmondtam hogy ne menj a közelébe!-Nézett el mellettem Zayn.
-Nem én mentem oda hozzá.Csak parkoltam az edző terem előtt, indulásra készen, és ő jött oda az autómhoz.Didergett, és nem hagytam hogy így rohangáljon az utcán.-Monda tök komolyan Harry.-Nem értem hogy engedhetted el így.-Tette hozzá.
-Semmi közöd hozzá, mit csináltunk.Tűnj el innen.-Sziszegte Zayn.
-Alapból menni készültem.Tudod én normális munkával keresem a pénzem.
-Ó valóban? És mit csinálsz? Kurva vagy?-Nevetett cinikusan Zayn.
-A te pofád mindjárt kurvára be lesz törve.-Szorította ökölbe a kezét Harry.
-Fiúk! Elég!-Álltam közéjük.A levegő forrt köztük. Nem vették le a szemüket egymásról. 
-Harry kérlek, hagyd!-Néztem rá.Semmit sem reagált, ugyan olyan komoly tekintettel mered Zayn-re. 
-Zayn..Legalább te legyél normális.-Ő sem reagált.Találnom kellett valamit, ami lenyugtatta őket, csak fogalmam sem volt hogy mit.
-Zayn! Nekünk beszélnünk kell!-Löktem hátrébb erőteljesen.-Harry, neked pedig menned.
-Később még beszélünk baby. -Nyomott egy nedves csókot az ajkaimra, majd elment. Zayn ettől még idegesebb lett.
-Hogy hagyhatod neki?-Fintorodott el.
-Ez bonyolultabb mint gondolod.-Túrtam bele a hajamba.
-Nem hiszem.És nem fogom hagyni hogy az övé legyél.-Lépett oda hozzám.
-Ez nem a te döntésed.És ha én ezt akarom?
-Tudom hogy nem akarod.
-Nem tudom mit akarok.-Morogtam.
-Soha többé ne hagyj ott, csak így.Nagyon meg ijesztettél.Ráadásul megint összefutottál ezzel a tetűvel.-Mérgelődött.
-Féltem tőled Zayn.
-Soha nem bántanálak.
-Akkor nem úgy tűnt.
-Ideges voltam.Nem kellett volna elolvasnod a levelet.-Feszítette meg állkapcsát.
-Nem kellett volna téged ilyen közel engednem magamhoz.-Fordítottam hátat.
-Ez egy hatalmas nagy baromság.De meg kell értened, hogy nem mindenki hisz a tündérmesékben.Az a világ amit te magad köré képzelsz, valójában nem létezik.-Oktatott ki Zayn.
-Akkor mi a valóság? Az, hogy megversz embereket, vagy megölöd őket? Mutasd meg a valóságot nekem Zayn!-Mondtam a normálnál, kicsit nagyobb hang erővel.
-A valóságot akarod látni?Hát legyen.Öltözz és menjünk.-Mondta idegesen.
-És hova?-Vettem visszább.
-Eljössz velem az irodába.De ott ne várd hogy bármi is tetsszen neked.-Nézett el mellettem.Csak álltam vele szemben, ő pedig oda adta nekem a dzsekimet. Felhúztam a cipőm, és elindultunk.Már a kocsiban ültünk mikor végül megszólaltam.
-Nem akarom látni.-Estem kétségbe.
-Nem érdekel mit akarsz.Alexis.Te nem a valóságban élsz.Látnod kell, különben örökké csalódott hazugság lesz az életed.-Tette a jobb kezét a combomra.
-Zayn, ne érj hozzám!-Löktem le magamról.Idegesen vett egy nagy levegőt majd még feljebb csúsztatta a kezét.Hagytam neki, hogy simogassa a combom, mert tudtam hogy annál jobban csinálni akarja, minél jobban ellenkezek.
-Itt vagyunk.-Állt meg egy lepukkant épületnél.
-Hát ez nagyon csúf.-Jegyeztem meg.
-Kívülről igen.De az alagsor méregdrága cuccokkal van berendezve.-Segített ki a kocsiból.Oda mentünk az ajtó elé, és én már akkor is remegve fújtam ki a levegőt.
Zayn kinyitotta az ajtót, és bementünk.Fent senki sem volt.Zayn egy lépcsőhöz vezetett, amin lesétáltunk.
-Jó hogy itt vagy Zayn! A főnök látni akar.-Hallottam egy kéjes női hangot.
-Itt kell megvárnod.-Ültetett le egy fekete fotelba.-Bement egy ajtón, én pedig körbe néztem a nagy teremben.Tényleg minden nagyon drága lehetett. De az emberek.. Ijesztőek voltak. Volt a teremben rajtam kívül három férfi és az a nő.
-Szia! Hogy hívnak? -Mosolygott elbűvölően.
-A-Alexis vagyok.-Dadogtam.
-Én pedig Diana.-Ölelt át. Hát ennek nem nagyon örültem, mert az igazság az, hogy még tőle is féltem.
-Te itt dolgozol?-Néztem rá meglepődve.-Jajj szívem..hát persze.-Mosolygott.
-Ő egy rohadt nagy prosti.-Hallottam egy nevető férfihangot mögüle.
-Pofa be Jake..-Fordult hátra.
-Tehát te az utcán dolgozol?-Néztem rá sajnálkodva.
-Igen.Amúgy hogy-hogy Zayn ide hozott téged?-Mért végig a szemével.
-Azt mondta meg kell látnom az igazságot.-Motyogtam az ajtó felé meredve.
-Zayn utálja ha valaki álom világban él.-Ült le a fotel karjára egy barna hajú, elég fiatal srác.-Amúgy Louis vagyok.-Nyújtotta a kezét.Megfogtam azt, ő pedig megrázta.
-Gondolom te is itt dolgozol.-Mondtam szomorúan.
-Nem.Én a 'Főnök' keresztfia vagyok.-Mikor ezt kimondta, nem kicsit meg könnyebbültem .
-Levegőre van szükségem.-Álltam fel.
-Kikísérlek.-Mosolygott az a Louis gyerek.Kimentünk az utcára, ahol én nagy levegőket vettem.
-Látom új neked ez az egész.-Kuncogott.
-Nem akarok látni ebből semmit!-Járkáltam föl s alá.
-Kegyetlen dolog volt Zayn-től hogy ide hozott.Amúgy hogy lehet hogy elmondta hogy mit csinál?-Értetlenkedett.
-Találtam egy levelet.Amire azt mondta ne olvassam el..de megtettem.
-Nem ütött meg?-Vizsgálgatott a szemével.
-Mi?Nem..miért?-Dadogtam.
-Mert elég gyorsan bepipul.Nem te lennél az első lány akit megütött.-A szemeim ismét elkerekedtek.Zihálva vettem a levegőt.Kezdtem Zayn-től jobban tartani mint attól a másik elvetemülttől. Harry-től.
-És te is kapsz ilyen 'megbízásokat'?-Kérdeztem pár perc csend után.
-Nem.Én csak bejárok ide ha unatkozom.Eszem ágában sincs verekedni meg ilyenek.
-Mesélj kérlek magadról.Hány éves vagy?Vagy..van barátnőd?
-18 éves vagyok, és nincs.Félteném őt.Túl sok a rossz akarója a keresztapámnak.
-Értem.
-És, te és Zayn együtt vagytok?-Nézett végig rajtam.
-Nem.-Adtam a gyors választ.
-Akkor pasid van?-kék szemeivel az enyémekbe meredt.
-Nincs.Jelentkezők akadnának, csak az összes ilyen elvetemült.-Morogtam.
-Zayn még bent lesz egy ideig.Itt az autóm egy sarokra, és hideg van.Nem ülünk be?
-Oké.-Mondtam, majd oda sétáltunk az autójához és beültünk.Sötétített üvegei voltak, és őszintén szólva, biztos méregdrága autó volt.Fekete színe elég civillé tette. Beültünk előre, és ő a kormánynak támaszkodva nézett rám.
-Egy ilyen lánynak nem szabadott volna ilyen társaságba keverednie.-mondta halkan.
-Milyennek?Kicsinek? Szerencsétlennek?-Flegmáztam.
-Szépnek.-Vágott közbe.Csak elakadt lélegzettel meredtem rá, majd ő közelebb hajolt hozzám, és puha csókokat nyomott a nyakamra.
-Ne csináld!-Toltam hátrébb.
-Sajnálom.Kérlek ne nézz nagyon rámenősnek emiatt.-Kérlelt.
-Hát, pedig ez az volt.-Nevettem.Ő is csak mosolygott.
-Gondolom sokan próbálkoznak így.
-Ami azt illeti, nem...-Vontam meg a vállam.
-Tudtad,hogy a sötétítő üvegen kívül a szigetelés is jó?-Nézett körbe az autóban.
-Ez most hogy jön ide?-Mosolyogtam rá értetlenül.
-Semmit nem fognak kint hallani a sikításból.
-Mi van?Remélem rosszul hallok.
-Csak vicceltem, nyugi.
-Nem röhögtem halálra magam.-Néztem rá komoly tekintettel.
-De, most mi rossz lenne benne? Mindenkinek jó lenne. -Simított végig az arcomon.
-Louis!Hagyd már abba.Nem hiszem el hogy nem vagy képes magad vissza fogni.
-Mi az? Be ijedtél?Vagy..nem voltál még együtt férfival?-Kuncogott.
-Nem, nem voltam, és nem is te leszel az első.-Nyitottam volna az ajtót, de bezárta.
-Gyengéd vagyok.-Mondta halkan, majd kicsatolta az övét.
-Louis!Engedj ki!Nem érted hogy én nem akarom?-Néztem a szemébe szinte könyörögve.
-Sajnálom.Nem tudom miért csináltam ezt.Nem vagyok ilyen igazából, csak téged valahogy annyira megkívántalak.-Csatolta vissza az övét a barna hajú srác.
-Csak ne csináld többet.Van elég bajom enélkül is.-Néztem ki az ablakon.
-Rendben.-Mondta, majd kizárta az ajtót.Vissza mentünk az irodába, ahol Zayn totyorgott idegesen.
-Nem megmondtam, hogy itt várj?-Szidott le hirtelen.
-Nem megmondtam hogy nem vagyok kisgyerek?-Szóltam neki vissza. A 'Haverjai' mind 'Jujj'-ogtak meg 'Húúúú'-ztak , amire ő megfeszítette az állkapcsát.
-Leszarom mi vagy.. Azt mondtam itt várj.
-Nem érdekel.Vannak saját döntéseim.Amúgy..mikor lettél te ekkora seggfej?
-Meg mutatom mekkora seggfej vagyok.-Mondta idegesen, majd egy szoba felé kezdett húzni.A 'haverjai' csak röhögtek a jeleneten.Behúzott egy kis takarító szoba szerű helyiségbe, és lekapcsolta a villanyt.
-Mi a fenét csinálsz?-Tapogatóztam a korom sötétben.
-Megtanítom neked, hogy az van, amit én mondok.-Kuncogott a fülembe a hátam mögül.
-Zayn! Engedj ki innen! Ez nem vicces.
-Nem viccnek szántam, hanem leckének.-Felemelt, és neki döntött a falnak.
-Miért nem tudsz olyan lenni mint régen?-Folyt le pár könnycsepp az arcomon.
-Mert az az idő elmúlt.
-Akkor engem is felejts el a múltaddal együtt.-Kászálódtam ki a kezei közül.
-Nem, mert te nem csak a múltamban, hanem a jelenemben is szerepet játszol.
-Úgy érted játszottam.
-Nem.Ha úgy érteném, azt mondtam volna.-Szorított magához. 
-Annyira kemény és ijesztő lettél.3 vagy 4 napja még normális voltál.-Sírtam.
-De azóta megtudtál rólam sok mindent.És az igazság az, hogy ilyen vagyok igazából.
-De, velem soha nem voltál ilyen.Annyira hiányzol.-Borultam a mellkasára.
-Sajnálom.Gyere, menjünk haza.-Mondta, majd kizárta az ajtót.
                                           ***Alexis lakásán***
-Gyere, menjünk fel a szobádba.-Húzott fel Zayn a kanapéról.
-De miért?-Néztem rá kíváncsian.
-Csak gyere.-Húzott a karomnál fogva.Becsukta a szoba ajtómat, majd az ágyamhoz ráncigált.Heves csókot nyomott ajkaimra, mikor megcsörrent a telefonom.
-Ne vedd fel!-Tapasztotta újra az ajkaimhoz az ajkait.Rá néztem a telefonomra és láttam hogy anyu az.
-Muszáj.-Toltam arrébb magamtól, majd felvettem a telefont.
-Szia anyu.Ne aggódj már..nem fogok meghalni.-Nevettem, mert előre tudtam hogy aggodalmaskodni fog.
-Csak gondoltam szólok, hogy egy félóra múlva otthon vagyok. A nagyidat kiengedték.-Hallottam mosolygós hangját.
-Rendben.Szia.-Letettem a telefont.Úgy éreztem, hogy ez most megmentett Zayn-től.
-Fenébe.Az este lefújva.-Kaptam egy lágy puszit az arcomra.
-Nem mintha bármi is lett volna, ha anyu nem jön.
-Nehogy elhidd hogy így van.-Nyalta meg az ajkait nyomatékosítás képpen.
Csak nevettem rajta, majd lementem.Nem követett engem, a szobámban maradt. Ismét csörgött a telefonom, de nem anyu volt.
Bejövő hívás: Ismeretlen
Felvettem és nem meglepően Harry volt az.
-Mit szeretnél?-Kérdeztem flegmán.
-Holnap találkozzunk!Beszélnünk kell.
-Rendben van.-Adtam be a derekam, mert elég fáradt voltam.
-Komolyan?Hát..oké.Jó éjt.-Mondta majd letette.Ekkor rá jöttem, hogy azt nem is mondta, hogy mikor és hol.Megvontam a vállam és leültem a kanapéra. Zayn is utána jött, és hirtelen elkezdtünk arról az időről beszélgetni, mikor még minden más volt.
-Mi volt rólam az első gondolatod?-Nézett rám kíváncsian.
-Az első gondolatom rólad: Jól nézel ki, de olyan flegmának tűnsz. Jobb lesz elkerülni téged, amúgy is túl idős vagy.Ma beszéltünk utoljára.-Mosolyogtam.
-Ez olyan kis kedves..Én rólad: Ártatlan és magányos.Kell neki egy barát. Jó fejnek tűnik, majd én elrontom.-Kuncogott édesen.
-Hát ez nem jött be.Én jó vagyok. Nem is fogok olyan lenni mint te, soha.-Túrtam bele fekete hajába.
-Tudom.-Hajolt közelebb egy csókért, de ebben a pillanatban anyu lépett a nappaliba.
-Sziasztok.-Mosolygott mint aki semmit sem vett észre.Gyorsan felpattantam és átöleltem.
-Volt valami érdekes ez alatt a hét alatt?-Kérdezte nagy kíváncsisággal. Ekkor végig gondoltam mindent, és el kellett fordulnom, mert egy könnycsepp hullott ki a szememből.
-Nem anyu, semmi..